A modern Európában az őshonos kisebbségek védelme nem időszerű. A modern Európa nem ér rá meghallgatni 50 millió állampolgára hangját, panaszát, kérését, hogy támogassa a vén kontinens nyelvi, etnikai sokszínűségét. Erről kellett megbizonyosodnunk pénteken, amikor olvashattuk az RMDSZ Európai Parlamenti képviselőjének, Vincze Lorántnak a bejegyzését: az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a Minority SafePack kezdeményezés alapján nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében. Akkor sem, ha semmibe veszi ezzel az Európai Parlament pozitív véleményezését.

Nem mintha lettek, maradtak volna illúzióink! Tudtuk, hogy az eurobürokratákra nem számíthatunk. Nagyon régen nem számíthatunk már senkire magunkra hagyottságunkban, a modern Európa terhére vagyunk, hatalmasságai vagy a hatalmasságok helytartói azt szeretnék, ha minél hamarabb eltűnnénk a történelem süllyesztőjében. Ebből a mellőzöttségből, lenézettségből merítünk erőt a túléléshez, erőt nemcsak az értékőrzéshez, hanem az értékteremtéshez is. Erőt a felismeréshez, hogy a többségi politikai gyakorlat sohasem a kisebbségek védelmét, mindig az asszimiláció felgyorsítását célozza.

Ezt az erőt nem gyengíti Vera Jourová főbiztos elutasító bejelentése sem. Fel voltunk rá készülve. Miként arra is, hogy az őshonos kisebbségeken kívül minden más kisebbségért határozottan kiálló Vera Jourová meg is magyarázza a bizonyítványát.

Vigyázat! Kacagógörcsöt okozhatnak a következő sorok!

Az Európai Bizottság azt mondja, hogy valójában (csak) azért nem kezdeményeznek jogalkotást, mert a javaslatcsomag benyújtása óta számos kérdés megoldódott az Európai Unióban. A befogadás és Európa gazdag kulturális sokszínűségének tiszteletben tartása az Európai Bizottság egyik prioritása és célkitűzése. És annyira jól szabályozott a kisebbségek védelme az Unióban, hogy a Bizottság már nem is irányoz elő új jogi normákat, viszont komoly fegyvertárat fog biztosítani a kezdeményezés céljainak támogatásához.

Az erdélyi magyarság megedződött már a folyamatos jogfosztásban, tele van a padlása az üres ígérgetésekkel. Nem is az a legfájóbb a tegnapi döntésben, hogy nem kínál az EU védelmet, támogatást még az Unió el nem ismert kisebbségeinek sem.

A legmegdöbbentőbb a demokratikus joggyakorlat lesöprése az EU asztaláról.

Hiába fogadta el döntő többséggel az Európai Parlament a Minority SafePack kezdeményezést támogató állásfoglalást, hiába adta a lehető leghatározottabb jelzést az Európai Bizottságnak, hogy indítsa be a jogalkotást e téren, az EB makacsul elutasította ezt.

Kevesebb mint egy hónappal ezelőtt a kezdeményező így fogalmazott:„Az utolsó lépést azonban már az Európai Bizottságnak kell megtennie. Rajtuk áll, hogy meghallják-e ezeket a hangokat, és tesznek-e egy bátor lépést egy olyan Európa irányába, amelynek minden polgára egyenlő.”

Nos, nem hogy nem hallották meg, nem hogy egy bátor lépést nem tettek, inkább két gyáva lépést léptek hátra.

Döntésével a Bizottság hátat fordított az őshonos kisebbségeknek, az aláíró polgároknak, a nagy többséggel támogató határozatot elfogadó Európai Parlamentnek, több, az indítványt támogató nemzeti kormánynak is.

Ráadásul hiteltelenné tette az európai polgári kezdeményezés intézményét, az európai részvételi demokrácia egyetlen eszközét azzal, hogy a jogalkotást, nem először, hanem már az ötödik sikeres kezdeményezés esetén utasította el. Az EU ahelyett, hogy meghallaná a polgárok hangját, letromfolja őket.

Hogy ezek után hiszek-e még az Európai Unió gondolatában? Igen még hiszek abban, hogy az alapító atyák gondolata megvalósulhat. De engem, minket soha többé ne oktasson az EU demokráciára!

És abban is hiszek, hogy volt eredménye a Minority SafePack kezdeményezésnek: összefogtak Európa-szerte a nemzeti kisebbségek, akik közös célokat fogalmaztak meg. Ilyen szintű együttműködés korábban még soha nem volt a kisebbségek között, de remélem, hagyományteremtővé válik és gyakorlattá lesz.