A könyvekben már az írók, költők, filozófusok sem hisznek. Nem kellett kivárni a Ray Bradbury vizionálta hatósági olvasási tilalmat, a könyvégetés állami támogatását, a könyv mára sokak szerint halott, legfeljebb haláltusáját vívja.

A szerzők baráti, ismeretségi körüknek írnak. A szerzők között elajándékozott kötetek is többnyire elolvasatlanok (szép régi szóval felvágatlanok) maradnak. És csak a narcisztikus bölcsészek vágnak fel újabban megjelent könyvükkel a Facebookon, néhány őszintétlen lájk és számtalan ironikus mosoly kíséri bejegyzésüket. Ma már nem vicces, hanem közel jár a valósághoz a költő lelkendezése: „Megkétszereztem olvasótáboromat: megnősültem!”

A terjesztők jobbára a bulvárszintű könyveket reklámozzák, az igaziakat csak raktározzák egy ideig, aztán visszaküldik a kiadónak, természetesen  annak költségén.

A kiadónak ezért (sem) üzlet a könyvek előállítása. Komoly összegekbe kerül a könyv megtervezése, a tördelés is. A kéziratokat szerkeszteni és korrektúrázni kellene, ez is pénzbe kerül, ezért a kiadók már nem is foglalkoztatnak olvasószerkesztőket, korrektorokat. A szerzők nagy része nevetséges összegekért kénytelen eladni évekig tartó megfeszített munkájának a gyümölcsét.

Így parentálják a könyvet a borúlátóak, akik szerint a szellem leépülésének korszakát éljük.

A derűlátóbbak, akik szerint könyvek nélkül sem hülyülünk el, azzal vígasztalják magukat és másokat, hogy ahogyan Gutenberg találmánya, a nyomdagép a 15. században véget vetett a kézzel másolt könyvek korszakának, úgy hozta el a Gutenberg galaxis végét a számítógépes kommunikáció globális elterjedése. Ahogyan a 15. században siratták a kézzel írt, szépséges iniciálékkal díszített kódexeket, ugyanúgy siratja most az olvasók egy része a papíralapú könyvek eltűnését.

Ború- vagy derűlátóak valamiben egyetértenek: a könyvek, a házikönyvtárak már a múlté. Nem vitatom igazukat, csak azt a már szócskát. Mert talán még nem.

Hónapok óta keresem a bizonyítékot, a megdönthetetlen érveket sejtésem igazolására.

Ott jött szembe velem, ahol elképzelni sem tudtam: egy rendőrségi közleményben.

A kék fénybe állított hír szerint őrizetbe vettek Magyarországon egy 32 éves férfit és egy 30 éves nőt, akik birtokukban nem lévő könyveket kínáltak megvételre az internetes hirdetőoldalon. Előzetes kifizetést kértek. A rendőrség szerint több száz hiszékeny személyt átvertek.

És ebben az esetben nem is a hiszékenység vagy az óvatosság, még csak nem is az átverés ténye a fontos. Hanem az, hogy több százan rendeltek látatlanban könyvet. No meg az is, hogy csirkefogók – felvilágosult fejekkel ellentétben – hisznek a könyvben, mint jövedelmező üzletben. Ha nem hittek volna, talán bitcoint vagy aranyrúdakat  árultak  volna.