A Kolozsvári Napokkal egy időben zajlott a Múzeumok Éjszakája is, amely igazán meglepő és pozitív színfoltja volt ennek a történelemhamisításban is bővelkedő eseménysorozatnak. Miközben a Főtéren „próbaplakáton” igyekeztek a város történelméből a szó szoros értelmében kitörölni a múlt egy jelentős szegmensét, addig az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban valami olyasmi történt, amelyre a szakma és szerintem az igényesebb, művelt nagyközönség is lassan egy évtizede várt már: a régió legjelentősebb régészeti és történelmi múzeuma nyugati köntösben, a kortárs muzeológia és múzeumpedagógia legékesebb módszereivel vonzotta az érdeklődőket.

Végre egy modern múzeum! Kiálthatott fel a Történeti Múzeum egyébként túlságosan szűkös, eredetileg lakásoknak, irodáknak szánt termeibe belépve a látogató. A lassan tíz éve zárva árválkodó múzeum 2016 decembere óta rendelkezik új vezetőséggel, akik a szűkös anyagi körülmények ellenére mindent megtesznek, hogy időszaki kiállításokkal legalább megkóstoltassák a művelt nagyközönséggel a kortárs muzeológia minden elemét, és újra a köztudatba vigyék ennek a jelentős kulturális intézménynek egyáltalán a létét. Az elmúlt néhány évben Kolozsvárra került fiatalok jelentős része – és belőlük ugyebár nem kevés van – azt se tudja, hogy létezik ilyen múzeum. Másfél éve a múzeum új vezetése egy új logóval és marketingprogrammal a szociális médiában és a helyi sajtóban aktívan promovált arculattal és jól meghatározott célokkal építi az intézmény hírnevét. E rövid idő alatt több olyan időszaki kiállításuk volt – például a magyar koronázási emlékérmékről –, amely óriási médiafigyelemnek örvendett és több száz látogatót vonzott.

A Múzeumok Éjszakáján 6000 kolozsvári láthatta, milyen (kellene) legyen egy kortárs múzeum és mennyivel élőbb, hatásosabb a múltat megeleveníteni, ha a modern technológia minden eszköze rendelkezésünkre áll. A múzeum első termében a dák civilizáció emlékanyaga elevenedett meg: 3D rekonstrukció formájában, egy óriáskivetítőn épült fel a látogató szemei előtt Gredistye nagy körtemploma. A sokak számára kissé „unalmas” kerámiaanyag óriási tárolóedényei és változatos formáinak megértésében egy, a tárgyak funkcióit és mindennapi használatát bemutató egyszerű ábra segített. Itt talán érdemes lett volna a tárgyak készítésmódjáról is néhány szót ejteni vagy egy kisvideóban bemutatni azok hétköznapi kontextusát, tágabb történelmi miliőjét. Ezt pótolták a múzeumi szobákban „őrt álló” régészek, akik készségesen válaszoltak az érdeklődőknek. Egy kivetítőn egy dák pajzs díszes állatmotívumait csodálhatta meg az érdeklődő. A következő teremben a múzeum egy régebbi projektjének, a Műszaki Egyetemmel közösen végzett 3D lézermodellezésnek a technikáját érthette, csodálhatta meg a látogató: egy dák vázát végigpásztázva bárki létrehozhatta a hatalmas kivetítőn megjelenített, forgatható virtuális mását a tárgynak.

A legtöbb érdeklődőt azonban a június 18-ig látogatható egyiptomi kiállítás vonzotta: a nyüzsgő gyermekzsivaj és a sorban álló felnőttek tömege jól jelezte, hogy óriási az igény a minőségi muzeológiára mifelénk is.  A Back Fülöp által még a dualizmus korában kiásott, gyönyörűen festett koporsójú múmia és egyiptomi temetkezési tárgyak (usébtik, bronz szobrocskák, amulettek, balzsamozott krokodil, phalloszok) nemcsak tárgyi valóságukkal nyűgözték le a látogatót, hanem a kort és történelmi miliőt idéző zenével, a Halottak Könyvét idéző, pszeudo-hieroglif festéssel és vetített kisfilmekkel. A tárgyakról sajnos nem sok információt közöltek, de a múzeum Facebook-oldalán közzétett interaktív fotók és azok elegáns magyarázata pótolta ezt.

Nagy népszerűségnek örvendett a Nagy Háborút (I. világháború) bemutató 3D fotókiállítás is, amelyet speciális szemüvegben nézhettek végig a látogatók. A fotókon valóban élővé lettek a fakádban álldogáló fáradt katonák, a sáros utak, a lövészárkok és a hátország hősnői is.

A Történeti Múzeum – bár térbeli szűkössége és anyagi gondjai továbbra is megoldatlanok – feléledt, és ismét bekerült a kolozsváriak kollektív mentalitásába, kulturális életének körforgásába. Ezen túl, a régmúltat úgy tudta bemutatni, amellyel felveheti a versenyt a nagy nyugati múzeumokkal is. A kortárs muzeológia alapszabályai közzé tartozik ugyanis, hogy múltunk tárgyi emlékeit úgy tudjuk a kortárs ember elé hozni és hűen, hitelesen bemutatni, hogy az a virtuális világ információgazdagságához szokott cyborg-társadalom emberének is vonzó, izgalmas, lenyűgöző és igen, szenzációs legyen.  A mostani Múzeumok Éjszakája egy határozott lépés volt ebbe az irányba, és remélhetőleg folytatódik a közeljövőben további nagysikerű kiállításokkal is.