Elültették a tévhitek és sztereotípiák fáját Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson. A sajtó másként számolt be róla: úgy jelent meg a hír, hogy az elültetett Férfi Felelősség Fája a „családi értékére (értékekre? – a szerk.) és a férfiak azon belül betöltött szerepére” hívja fel a figyelmet.

Lehet, hogy tévedek, de kisebb tételben fogadni mernék arra, hogy a Férfiak Klubja tesztoszteronmozgalom tagjai viszonylag ritkán lapoznak családszociológiai és hasonló szakkönyveket, mert a fa elültetése közben – amely dicséretes cselekedet! – csupa tévhittel álltak elő. A szépemlékű Csurka István óta persze tudjuk, hogy „a szakértelem bolsevista trükk”, de hadd vezessem mégis kelepcébe az olvasókat a tudás nevű veszélyes eszköz által.

Azt írja a mellékelt cikkben, hogy a jelenlévők szerint „segíteni kell a nőknek, és jó példát mutatni a gyerekeknek”. Közismert tény ugyanis, hogy ez a két csoport – a nők és gyerekek – gyámoltalan, irányításra született és vágyó entitások, akiket az erős, bölcs, határozott, érett, tudatos, felelősségteljes férfinak mindenképpen reguláznia kell. Az erősebb nem a gyengébbet – vagy szebbiket, ugye – tanácsokkal látja el, ahogyan az a Régi Szép Időkben is volt, mert hát valakinek meg kell mutatnia az Egyetlen Helyes Irányt.

Szerencsére további részleteket tudunk meg erről a fontos kérdésről. Bedő Imre, a macsókör alapítója például elárulja, hogy ha nincs otthon a férfi, az valóságos katasztrófával jár. Ő például úgy tudja, hogy „a” magazinok szerint nincs szükség a férfiakra, és „férfiminta nélkül a lányoknak párválasztási problémáik lesznek, de a fiúk sem tudnak megfelelően viszonyulni a másik nemhez”.

Értjük! Ha nincs otthon a férfi, akkor szegény lány belezavarodik a lehetőségeibe és megfelelő istápolás nélkül még valami vézna bölcsészt választ magának, aki a Férfi Klubba nem is kaphatna tagsági felvételt. A fiú meg, ugye, nem tudja majd ellesni az Öregtől, hogy milyen Hagyományos Értékek szerint kell viszonyulnia a fehérnépekhez – és szigorúan csak azokhoz (naná, majd feljön Kolozsvárra és homokossá teszik a lipsik…).

A katasztrófa-vízió tovább eszkalálódik, hiszen a megfelelően képzett klubvezetőtől azt is megtudjuk, hogy férfiak nélkül – értsd olyan férfiak nélkül, akik férfiak a Férfiak Klubja férfiképe szerint – „sem nők, sem családok nem lesznek”. Éhen halnak a vászonnépek, nem találnak ki a konyhából, nem tudják beindítani az autót és munkába járni, eltévesztik a Megfelelő Értékeket, nem oda szavaznak, ahová köll és így tovább – feltételezem.

Értő fül számára bónusz poén a klubvezető instrukciója, miszerint újra részt kell vállalni a gyerekek nevelésében. Tudom, hogy szemtelenség, de hadd emlékeztessek egy valódi szakértő álláspontjára, aki elmondja, hogy a férfiak sokáig nem vettek részt a gyermeknevelésben, az „elnőiesedésük” jele az is, hogy „meg kell tanulniuk szeretni, érzelmet kifejezni, belsővé tenni tehát egy viselkedésmintát, amit korábban nem kellett”. Magyarán: igazi férfi (néhány évszázada még) egyáltalán nem vett részt a gyereknevelésben. Férfiatlanság!

Ezek a megnyilvánulások csupán a felszínen aggódnak a nőkért, gyerekekért, családokért. Valójában nincs másról szó, mint az identitásválságba kerülő macsó férfi próbálkozásáról korábbi megkérdőjelezhetetlen hatalma visszaállítására. Ez a kor lejárt. Hiába mondja a város alpolgármestere azt, hogy „értékvesztett világban” élünk, mert ez nem igaz: ami számára nem érték, az mások számára az. Kolozsváron vasárnap vonultunk a nők jogaiért, és éppen azért, mert a szabadságot jobban szeretjük, mint az idealizált múltat, amelyet az autoritás, a jogfosztottság, a nyers fizikai erő, az együttműködés hiánya jellemzett. Mi, sokan, inkább ezt tartjuk értéknek.

De legalább elültettek egy fát.

Fotó: Férfiak Klubja/Facebook