Sokan még mindig döbbenten állnak amiatt, amit felszínre hozott a magyarországi választási kampány. Amiatt, hogy a Fidesz-KDNP választóit folyamatosan le „tájékozódás lehetőségétől megfosztott- megtévesztett, jobbágy-mentalitású, agy-mosott vidéki birkázták” azok, akiket lesorosoztak amazok. Mi, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági magyarok megkaptuk pluszba az „olcsó pénzen megvásárolt románok (illetve ukránok, szerbek)” minősítést is.

Én amiatt vagyok letaglózva, hogy a kampány az ellenzék(i sajtó) oldaláról folytatódik. Hiába bizonyítják az eredmények, hogy a kétharmadot nem a külhoni magyar szavazók kaparták ki a Fidesz-KDNP-nek, hanem a magyar ellenzék tolta oda tálcán nekik. Hiába a kiütéses Fidesz-KDNP győzelem, a vesztesek nem tudnak veszíteni. Pedig nem először veszítenek, s ha így folytatják, nem is utoljára.

Vasárnap este Gyurcsány Ferenc – aki a szavaztok számát tekintve, az erdélyi magyarok ellen keltett gyűlölethullám dacára sem nyert 2014-hez képest – még bizakodóan tekintett a jövőbe, elhitte a közvélemény-kutatók prognózisát, hogy a 70 százalék körüli részvétel az ellenzéknek kedvez. Aztán a világmindenség rejtett jeleket küldött Ferinek, hogy baj van, maga ezt úgy blablázta le, hogy a választókörök előtt kígyók kígyóznak. Az eredmény hallatán szinte elnémult. Végül összeszedte magát és megfújta a harci kürtöt: a Fidesz-KDNP ellenzéke valójában nyert, csak a kormánypártok elcsalták az eredményt – dörögte. Másnap ugyan nem állította azt, hogy csalás történt, de határozottan mondta, hogy történhetett, ezért a szavazatok újraszámlálását kérte. Gőgösen ugrott rá az MSZP már leköszönt alelnöke is a lehetőségre, hogy elmagyarázzák a blamás kudarcukat, hogy felrázzák az elkenődött híveiket, s harcba hívják. A demokrácia szabályait nem is értő, el sem fogadó „civileknek” több se kellett és máris rendszerellenes tüntetést szerveznek hétvégére, hogy tiltakozzanak a kétharmados Fidesz-KDNP túlsúly ellen. Mintha a Fidesz-KDNP-nek lenne valami bűne ebben, mintha nem is a mai – illetve remélhetőleg a tegnapi –  ellenzék írta volna ki magát a történelemből.

A jelenség nem specifikusan magyar és nem is elszigetelt. Hasonló dolgok történtek Hillary Clinton bukása után, no meg akkor is, amikor a romániai (nem)választók felébredtek, hogy mások másként voksoltak, mint ők szavaztak volna, ha nem maradtak volna távol az urnáktól, s a megválasztottak lám, törvényeket akarnak hozni!

A magyar ellenzék és szavazóiknak gyerekesnek tűnő magatartása a modern kor posztigazságával is magyarázható, amelyet jelentősen felpörget a Facebook-vakság. A klasszikus társadalmon kívül élő, magát  értelmiségi elitnek, a másként gondolkodót következetesen birkának tartó facebunkó rá sem jön arra, hogy burokban él. Hazugságburokban, ahol nincs helye a másként gondolkodónak, az eltérő véleménynek, akkor sincs, ha az a velünk együtt nemzetet alkotók többségére jellemző. 

Ez mentség azok számára, akik – jó, elfogadom, velem, a birkával ellentétben az intelligens elit kasztjához tartoznak – átlagpolgárok, átlagos vagy attól csekélyebb politológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ám vezető politikusok esetében nincs bocsánat, ez több mint bűn. A Facebook-burokban született reményük nagy hiba, mert talmi, csalfa és vak.

Fotó: nyugat.hu