Elégtétellel fogadta az erdélyi magyarság, hogy az Európa Tanács  kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazását vizsgáló szakértői testületének legfrissebb jelentésében megállapítja, hogy Romániában korántsem modellértékű a kisebbségek helyzete. És ezt nem csak úgy légbőlkapottan állítja, hanem hosszasan sorjázza az okokat, amiért erre a következtetésre jutott a testület. Szinte valamennyi – régi – sérelmünket tartalmazza ez a lista, az újra és újra felcsapó magyarellenes retorikától a székely szimbólumok használatának tiltásáig.

Az elégtétellel azonban nem sokra megyünk. Akkor sem, ha az ET testülete megoldást is kínál a gondok orvoslására, mert nem kötelezettséget rónak a román államra, csak a párbeszédet szorgalmazza a többség és kisebbség között. Régivágású európai demokráciákban talán lenne is ennek némi foganatja, sőt eredménye is,ám sajátos demokráciánkban éppen itt rejlik a bajok forrása. A többség – kiforgatva a demokrácia fogalmát – úgy tartja, hogy a kisebbségnek joga van ugyan kéréseket megfogalmazni irányában, ám neki, a többségnek is joga van azokat rendre visszautasítani. Csak.

Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy a kisebbségnek is lehetnek  követeléseik – tekintve az emberi jogokat, az európai nyelvi chartát stb. - akkor nemcsak súlyosan téved, hanem egyenesen merényletet követ el az állam integritása és az Alkotmány ellen az, aki ezeket a követeléseket pillanatra is támogathatónak tartja.

A többség logikájában a párbeszédnek helye nincs, hiszen az, hogy ő a demokrácia játékszabályai szerint természetesen le fogja szavazni a kisebbséget, az nyilvánvaló. Miért kellene akkor dialógust kezdeményezni, pocsékolni az időt.

Az Európai Uniónak jelenleg nincs olyan hatásköre, amellyel a tagállamokat arra kényszeríthetné, hogy a területén élő kisebbségek a csatlakozás pillanatában meglévő jogait fenntartsák. Az államok monitorizálása csak a csatlakozás pillanatában történik némi szigorral.

Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazását vizsgáló szakértői testületének legfrissebb jelentésére adott Külügyminisztériumi válasz hangneme tovább erősíti azt a véleményt, miszerint mégsem Románia a létező legjobb hely a kisebbségek számára, ám azt is jelzi, hogy Románia erre nem is igazán vágyik. Sokkal fontosabb a párbeszéd kezdeményezésénél a tehetetlen európai testület lehengerlése, megvádolása azzal, hogy az etnikai szegregációt támogatja, ha olyan iskolákat akar, ahol csak magyarul oktatnak.

A FUEN kezdeményezése, változtatna valamelyest a román külügy hajlíthatatlanságán is, ha az európai kisebbségek jogai uniós ellenőrzés alá kerülnének. De egyelőre még a törvényjavaslat elindításához szükséges aláírás sem gyűlt össze.

Érdemes ezért az elégtétel helyett visszafogott reménnyel fogadni az ET jelentését: a diagnózis már helyes, a gyógymód azonban még fölöttébb kérdéses.