„Tisztelt” „miniszterelnök” „úr”!

Olvasom, hogy a székelyeket, egészen pontosan a székely zászlókat felhúzó székelyeket fel szeretné aggatni. Nosza. Csak nem esett a GDP? Akkor szokott a politika kirohanni a jobbszélre, amikor hanyatlik a gazdaság. Nézze csak meg közvetlen szomszédainkat.

Az a baj önökkel, hogy gyorsan tanulnak, de csak a hülyeséget. A finn oktatási modellt bezzeg nem sikerül importálni, de a sorosozást meg boszorkányüldözést seperc alatt átveszik. Igaz, megvan ennek a hagyománya is. A kommunistának hallucinált Ceaușescu kitaposta az utat, és önök végiglépkednek rajta. A szociális uszítás, amivel elszórakoznak, előbb-utóbb vissza fog ütni.

Merthogy itt nem az önök veszte, hogy az az 1,2 millió magyar mit gondol a húszmilliós Romániában a bakancstalp-képű „miniszterelnökről” és hasonló kaliberű csapatáról. Bár nem vagyunk kevesen, elég sokan sem, ráadásul az etnikai miópia miatt csak az orrnyergünkig látunk el. A vicc az, hogy ön is. És ez lesz az önök veszte.

Persze, ideig-óráig el lehet játszadozni az etnikai háborúkkal. Majd a világ robotizál, mesterséges intelligenciát fejleszt, űrt hódít, oktatást fejleszt és olyan betegségeket tesz gyógyíthatóvá, amibe húsz éve belehaltunk. Nekünk itt Romániában, nekünk magyaroknak, székelyeknek, románoknak mindezzel nincs dolgunk. Ezt az állapotot hivatott az ön kocsmaízű nyilatkozata fenntartani és félő, hogy a magyar részről is jópár olyan megnyilvánulás következik, amelyek csak azért mennek bele a játékba, mert addig sem térhetünk a tárgyra. Merthogy nekünk itt meg kell oldani a világ legfontosabb problémáját, a román–magyar ellentétet.

Addig is, Dragnea úr, akarom írni, Tudose úr, engedjen meg nekem egy javaslatot. Románia egy vagány ország lehetne, ha nem fagynának meg benne emberek fehér teleken, és nem halnának benne éhen gyerekek és felnőttek. Ha nem kellene innen menekülni részben a hasonló szintű nyilatkozgatások, részben a nevetséges bérek mellett, amelyeknek a hivatalos statisztikákban szereplő verziója is vicc, nemhogy a kézbe kapott. Románia tényleg klassz ország volna, ha a székely zászlót csak az tenné ki, aki örömmel kel fel reggel, és nem az is, aki üres provokációt akar. Ha a román zászlót sem azért lengetnék hetekig december elsejétől, mert addig sem a nyomort és deprivációt nézzük. Ha eleve nem a zászlóharcot vívnánk meg újra és újra, hanem eldöntenénk, hogy jó fejek legyünk. Ha az Erdéllyel együtt létező Románia századik születésnapján nem a tömegmészárlást emlegetné, hanem emberi szintre emelné a szegregált közösségeket.

Tudose úr, én csak ennyit tudok tenni. Nem akarok akasztgatni sem románt, sem székelyt. Én csak írni tudok és arra emlékeztetni olvasókat, hogy se önnek ne dőljenek be, se az ön magyar változatainak. A kérdés sosem az, hogy kiket rekesztenek ki, hanem hogy kirekesztenek-e. Ezt gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, és a tele szájjal cigányozás meg buzizás mellett felkapjuk a fejünket, ha bejön a kocsmába a saját tükörképünk, és minket szid.

A tanulság tiszta. Ne legyünk olyanok, mint a „miniszterelnök” „úr”. Ön sem, Mihai Tudose.

Fotó: 0.1616.ro