Ami 2016-ban tragédia volt, az 2017-ben bohózat lett. Ez persze nem vigasz, még ha a tavalyi évet is azzal a gondolattal indítottam, hogy bár első látásra 2016 tragikus volt, érdemes árnyalni az elszenvedett veszteségeket (amelyek, tisztázzuk, azok számára is veszteségek, akik éppen győzelmet hirdettek).

Az ellenforradalom tehát nem lett átütő siker, bár az sem igaz, hogy nem változott meg a légkör. A polgári demokrácia nincs jó bőrben, és nem biztos, hogy kár érte. A történelem már csak ilyen kegyetlen: új társadalmi formák alakulnak ki idővel, amelyek a perifériáról utat törnek maguknak a mainstreamig. Ezzel már kísérleteztünk a huszadik században, amikor az államkapitalista Szovjetunió és a fasiszta Németország is bejelentkezett egy „újabb új ember” előállítására, de szerencsére mindkét próbálkozás elbukott. Az előbbi nem haladta meg saját árnyékát, és a kapitalizmus helyett a feudalizmust győzte le, a másik pedig az irracionalitás és az instrumentális racionalitás olyan borzalmas elegyét hozta létre, amilyent ma még Észak-Korea sem képes produkálni. A két hatalmas erejű próbálkozás romjain épült újjá a polgári demokrácia, és tartotta magát egészen addig, amíg külső és belső ellenfelei is voltak.

De ma már nincsenek. A globalizáció a szerencsés országoknak meghozta a fogyasztás és termelés édes mámorát, a kevésbé szerencséseknek a további vért és háborút, a parlamentáris demokrácia pedig megszelídítette a politikai aktorokat és mindenkit “középre” húzott, azaz olyan konszenzusokat teremtett, amelyek tulajdonképpen a fejlődést gátolják.

2016 tragédiái után, amikor is győzött a brexit, Trump, az orosz propaganda (bár ez is árnyalandó) komoly befolyást szerzett, 2017 kettős eredményt hozott. Egyrészt erősödött a „centrum” (értsd: a tőke érdekeit védő „szélsőközép”): megjelent Macron, maradt Merkel, Nagy-Britanniában pedig a konzervatív hatalom, másrészt minden, ami tragikusnak tűnt tavalyelőtt, az bohózattá vált tavaly.

Nagy-Britanniában megszelídültek a kiválás-párti szavazók, sokan átpártoltak a másik oldalra, és azon dolgoztak egy éven át, hogy mentsék a menthetőt. Miután a kilépés láthatólag visszafordíthatatlan, a brexit szekere megy tovább, de gyenge lovakkal és folyamatosan hátratekintve. Az európai szélsőjobboldal sem vált vonzóbbá, mert bár ideig-óráig vonzó alternatívának tűnnek, a félelem politikája amilyen erőteljes, olyan rövid ideig is tud működni. Azt ráadásul még az egyébként menekültellenes Sebastian Kurz is beismeri, hogy Ausztria bevándorlóország, amelyhez hozzátartozik az iszlám.

És persze Trump. A celeb-elnök, akinek közvetlen környezete szerint is súlyos problémái vannak, aki négy percnél tovább nem igazán tud figyelni, és aki azon vitázik az észak-koreai puffadt diktátorral, hogy kinek nagyobb a nukleáris tölteteket elindító gombja. Trumptól már a saját rajongói is eltávolodnak (a Fox News nézői között a júniusi 90 százalékos támogatottságból decemberre 58 százalék lett), nem szólva a többiekről.

2018 januárja van és még itt vagyunk. Tavaly ilyenkor ez is kétes volt, és úgy tűnik, hogy a gombméricskélés-politika miatt ez továbbra is így marad. Ahogy Trevor Noah fogalmazott: ha egy szuperszámítógép egymilliárd lehetőséget találna ki a nukleáris háború indítására, Trump Twitter-bejegyzése jönne ki eredményként minden alkalommal.

Ráadásul a világ nemcsak a két hiperaktív kamaszból áll. Putyin és európai rajongótábora, az előre borítékolható idei orosz választási eredmény, az európai szélsőjobbos erők megmaradása, a polgári demokrácia gyengélkedése reális, erős alternatívák nélkül további veszélyeket jelent. A civil erőket nemcsak Magyarországon támadják, hanem Romániában is (és még megannyi felemás demokráciában), márpedig ha van reményünk a jövőt illetően, akkor az a civil erőkben rejlik. 2018 annak a kísérletnek az éve lehet(ne), amelyben a hatalmat nem egy főbohóc kezébe juttatjuk és nem is a tőke lelkes híveinél tartjuk. Egymásra kell odafigyelnünk. Nemcsak az emberi jogokra, hanem a közösségi médiák használatára, a közügyek, törvények változtatására, a gazdasági mechanizmusok átalakítására, a munkahelyi jogokra, a nők, etnikai, szexuális és más kisebbségek védelmére és így tovább. A bohózat ugyanis bármikor könnyen visszavedlik tragédiává.