Féligazságok, „jóindulatú” rémhírek és tudatos manipulációk egyaránt övezik az igazságszolgáltatási törvények módosítását célzó parlamenti bizottság munkáját, amely ezekben a napokban a romániai közélet fókuszában áll.

A végletesen megosztott politikai környezetben egyre kevésbé számítanak a tények, sokkal fontosabb, hogy ki melyik táborba tartozik. Sőt, már nem is kell egy adott táborhoz tartozni, elég egyetérteni valamelyik oldallal, a másik irányból azonnal megindul a karaktergyilkos cunami. Jó példa erre Dana Gârbovan kolozsvári bíró, akit képletesen meglincseltek a közösségi médiában, mert nem zárkózott el a parlamenti vitától, és egyetértett bizonyos javaslatokkal.

A hét újdonsága, hogy az „utcának” végre van parlamenti képviselete: a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR). Hozzáteszem gyorsan, hogy ez nem ugyanaz az „utca”, amely a télen százezrével tüntetett a büntetőtörvénykönyv módosítása ellen. A mostani néhány ezres, esetenként néhány százfős csapatok nyilvánvalóan az USR aktivistáiból állnak, akikhez természetesen hozzácsapódik nem túl nagyszámú „őszinte” felháborodott is. Márton Árpád ezt tette szóvá, de annyira szerencsétlenül fogalmazta meg (románul) a mondanivalóját, hogy ahhoz hozzáfűzni egyebet, bocsánatkérésen kívül tényleg nem nagyon lehetett. A román sajtó bizonyos részének állításaival ellentétben az RMDSZ-es képviselő nem a tüntetőket hasonlította az 1990-ben Bukarestben randalírozó bányászokhoz, hanem az „utcát” a saját céljaira felhasználó politikusok őszintétlenségére mutatott rá. Ha csak annyit mondott volna, hogy az USR szervezte az utóbbi néhány nap tüntetéseit – amelyeken aztán, „teljesen véletlenül” ennek a pártnak a politikusait ünnepelték –, azt tagadni éppenséggel lehetett volna, de belekötni nem. (Ezen a téren sajnos nem ez az első „botlása” Márton Árpádnak. Az USR-s politikusokat gyakran ironizálva, a Románia megmentésén ügyködő párt képviselőiként emlegeti, ami lekezelő az illető politikusokkal szemben, illetve sértő a választóik, szimpatizánsaik számára. Egy politikusnak pedig akkor sem illik sértegetni az állampolgárokat, ha azok nem az ő választói.)

Visszatérve az említett őszintétlenségre, rögtön azután, hogy kiprovokálta az azóta nagy karriert befutott, elegánsnak semmiképpen nem nevezhető szóváltását Șerban Nicolae szenátorral, Cosette Chichirău USR-s képviselő a parlament folyosóján elszólta magát, amikor az egyik riporter rákérdezett: mit szól ahhoz, hogy miközben véleménye szerint vasárnap is folytatni kellene az utcai megmozdulásokat, a tüntetők a közösségi médiában bejelentették, hogy az elhunyt király iránti kegyelet miatt szüneteltetnék a tiltakozásokat? Chichirău válasza: „A király iránti tisztelet jeleként ma nem lesz tüntetés, ez volt az egyezség, de vasárnap már lesz.”

Rövidesen rájött, hogy elszólta magát. Próbálta menteni a helyzetet, hozzátéve, hogy igazából „reméli”, hogy vasárnap lesz utcai megmozdulás. A nyilatkozatból mindazonáltal nehéz másra következtetni, mint arra, hogy az USR minimum részt vett az utóbbi napok utcai tüntetéseinek megszervezésében, ha történetesen nem az emberei játszották a főszerepet. Ezzel szemben a párt képviselői tételesen – és visszatérően – tagadták, hogy közük lenne a tüntetések szervezéséhez. Ily módon „csak” a többi pártot támogató 95 százaléknyi állampolgárt verték át, viszont az igazságügyi törvények parlamenti vitája kapcsán elsősorban saját szimpatizánsaikat vezetik meg. Például azzal, hogy az eddig független ügyészeket alárendelik az igazságügyi miniszternek.

A valóságban a jelenleg hatályos alkotmány 132. szakasza szerint az ügyészek jelenleg is az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt működnek: „Az ügyészek a törvényesség, a részrehajlás-mentesség és a hierarchikus ellenőrzés elvei szerint, az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt fejtik ki tevékenységüket.”

De, mint említettem, a tények nem számítanak. Annyira nem, hogy egymással szögesen ellentétes mondások hangzanak el sokszor egyazon vitán belül, ugyanazt az álláspontot alátámasztandó, és ezen senki nem látszik meglepődni. Például amikor arról van szó, hogy a Legfelső Bírói Tanács nevezze ki és ellenőrizze a bírák és ügyészek ügyeiben eljárni hivatott speciális ügyészséget, akkor ellenérvként hangzik el, hogy a CSM tagjai politikailag elfogultak. Amikor az egész törvénymódosítási folyamatot akarják hitelteleníteni, akkor arra hivatkoznak, hogy a CSM egészében negatívan véleményezte a kormánypárt kezdeményezését. Itt már a CSM álláspontja már nem politikai, hanem kizárólag szakmai.

A szekértáborok ott kezdődnek, ahol véget ér a logika. Románia most ebben a helyzetben van. A baj az, hogy teljesen mindegy, mit javasol a PSD-ALDE koalíció, ha az élvonalba olyan politikusokat küld, mint Florin Iordache vagy Şerban Nicolae, soha nem lesz igaza, még akkor sem, ha történetesen igaza van. Tetszik, nem tetszik, a politikában fontos a hitelesség. (Amit fentebb írtam, az kizárólag a szakértőkre vonatkozik.) A közember nem érthet mindenhez, és amihez nem ért, abban azokra hagyatkozik, akiknek hisz. Mellesleg a január végi öngyilkos akció után a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem a leghitelesebb, amikor az igazságszolgáltatáshoz nyúl. Ezt az érzést csak fokozza, hogy a javaslataikat nem hajlandók elküldeni a Velencei Bizottsághoz véleményezésre. Bűnös vagy „csak” buta ellenállás? E kettő közül lehet választani, és egyik lehetőség rosszabb a másiknál. Persze „csak” az országnak, mert a legfrissebb felmérés szerint is a PSD magasan vezeti a pártok népszerűségi listát.