Szőcs Levente: Az ellenzék választást akar nyerni... a PSD-nek

„A román nép egy intelligens nép. (...) Arra akarom kérni a románokat, hogy gondolkodjanak. Látom, hogy sokan bátorítják az utcai tüntetéseket, amihez mindenkinek joga van. Olvassák át ezt a rendeletet, tájékozódjanak tiszta forrásból, és gondolkodjanak el azon, hogy a saját érdekükben vonulnak utcára, vagy éppenséggel egy diverzió részesei, és mások érdekében tüntetnek.” Az idézett nyilatkozattal Ionuț Mișa pénzügyminiszter akaratlanul is lényegre tapintott. Az ellenzéki pártok és mozgalmak által feltüzelt tízezrek valóban mások érdekében tüntetnek, de ezek a mások nem a multik vagy a bankok vagy Soros, ahogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyre nyíltabban sugallják, hanem éppenséggel maguk a kormánypártok.

Igazolásért nem kell messzire menni, csak ide a szomszédba.

Magyarországon a kormány súlyos milliárdokat költ arra, hogy lázban tartsa a választótáborát. Ez az egyetlen célja és értelme a migránsozó propagandának, a nemzeti konzultációknak, és újabban a Soros-terv elleni „harcnak”. (Valójában az Orbán-kormány abban érdekelt, hogy még sokáig küzdhessen Soros György és a „terve” ellen.) A legjobb választó a radikalizált választó, Orbán mindenkinél jobban tudja, és mindent meg is tesz, hogy a nyájat egyben tartsa.

A PSD is próbálkozik hasonló technikákkal, de lehetőségei és eszközei távol állnak a Fideszéitől. Képzeljük csak el, hogy a PSD megszállja a közmédiát, és kirúg mindenkit, akinek fenntartásai vannak Liviu Dragneával szemben. Ilyesmi, egyelőre legalábbis, elképzelhetetlen. Miként az is irreális gondolat, hogy a Tudose-kormány óriásplakátokon hirdesse országszerte, hogy Románia fejlődik, mellesleg Magyarországnál jóval gyorsabb ütemben. Ki se ragasztanák jóformán a plakátokat, a korrupcióellenes ügyészség máris bekaszlizná a fél kabinetet illetéktelen haszonszerzésért, ami a népszerűségszerzésben realizálódna. (Volt már erre példa, Dragneát emiatt ítélték el.) Nem azt állítom, hogy PSD-propaganda nem létezik, csak azt, hogy messze nem annyira intenzív, mint a magyar kormányé.

Szerencsére a PSD-nek (is) van ellenzéke – parlamenti és parlamenten kívüli –, amely pótolja a fenti hiányosságokat, és a PSD helyett is radikalizálja a kormánypárti szavazókat. Ezt teszik, amikor utcára vonulnak „a 13-as sürgősségi kormányrendelet visszatérése” ellen agitálva. Annak tartalmával sokak mellett én sem értettem egyet, de nem jogi, hanem morális alapon: elfogadhatatlannak tartom, hogy egy kormánypárt a saját elnökének közvetlen, személyes érdekeit követve módosítson törvényt. Viszont hiba volt a 13-as rendelet elleni küzdelmet jogi útra terelni. Az Alkotmánybíróság csak azt mondhatta ki, hogy a kormánynak másodlagos törvényhozóként ugyan, de jogában állt módosítani a büntető törvénykönyvet, és a változtatás nem ütközik az alaptörvénybe. A döntés legitimálta azt a PSD-s diskurzust, amely szerint a kormányellenes tüntetőknek nem volt igazuk, a kormány rendeletével minden rendben van, lám, az alkotmánybíróság is kimondta. Ha pedig a kormányrendelet alkotmányos, akkor a tüntetőket más okból „vitték” utcára, „idegen érdekeket” követnek, a legjobb esetben is félrevezették őket. Számos ellenzéki politikus és kommentátor tette szóvá az elmúlt napokban, hogy a PSD Florin Iordache volt igazságügyi minisztert, a 13-as kormányrendelet „atyját” nevezte ki a törvénykönyvek módosítását előkészítő parlamenti bizottság élére. Csakhogy ami az ellenzéki választók szemében tiszteletlenség, a PSD támogatói előtt abszolút normális, hiszen Iordachénak pecsétes papírja van az alkotmánybíróságtól, hogy helyesen járt el.

Utcára vinni az embereket azelőtt, hogy a parlament döntött volna egy tervezett módosításról, sőt még azelőtt, hogy akár a módosító tervezet elkészült volna, egyébként se bölcs dolog, de a mostani helyzetben öngyilkos vállalkozásnak bizonyulhat. Az újabb utcai tüntetésekkel az ellenzék a kormánypártok diskurzusát erősíti; azt a meggyőződést, hogy „valakik” nem engedik kormányozni a „nép” választottjait, most éppen azzal, hogy akadályozzák a törvényalkotást. Közben pedig az ellenzéki vezetők hitetlenkedve ingatják a fejüket a PSD hatalmas fölényét mutató népszerűségi mutatók láttán. Ha így folytatják, ők nyerhetik a következő választást – a PSD-nek.

Kimaradt?