Ha te tömegeket akarsz lemészárolni, és én meg akarlak állítani ebben, amire te legyilkolsz valakit, akkor nem én vagyok a hibás. Ha Mr. Trump barátai – akikkel bizony összekacsint az elnök – legyilkolnak valakit, és Mr. Trump a legyilkoltat hibáztatja, akkor bizony nagy a baj.

A HVG egyik publicistája egy írásában a fasisztákat védi úgy, ahogyan azt még Trump sem bírta. Seres László szerint Mr. Trump jól teszi, hogy „mindkét oldalt” elítéli, aztán azt hazudja/tévedi, hogy az Antifa mozgalom „erőszakos, szélbalos” (nem tudja az úriember, hogy mit jelent a szélbalos), azt hazudja/tévedi, hogy a Black Lives Matter mozgalom „kirekesztő, esszencialista”, „fehérellenes, kommunista gazdasági elképzeléseket hirdető militáns szekta” (nem tudja, hogy mit jelent a kommunista), akik ráadásul hozzájárultak a „charlottesville-i eszkalációhoz”.

Eklatáns példája ez az írás annak, amikor némely liberális véleményformálók azt gondolják, hogy a baloldali rezisztencia és a fasiszta vérszomj ugyanaz (megtehetik, még egy ideig ők a centrum), és persze ki is bújik a szög a zsákból, amikor Seres László azt írja, hogy a két „szélsőség” lenézi a „mindenkire érvényes szabadságot” és „az amerikai individualista hagyományt”. (Egyébként nem mindenki gondolkodik így: a baloldalisággal nem vádolható Stephen Colbert új műsorában így fogalmaz: „az egyik oldal utálja a kisebbségeket, a másik oldal utálja az embereket, akik utálják a kisebbségeket”, „az alt-right ellentéte nem az alt-left, hanem a nem nácik”, így a kettő nem is említhető egy napon).

Az antifasiszták nem nézik le a mindenkire érvényes szabadságot, viszont nem óhajtják még egyszer betessékelni embertársaikat a marhavagonokba, csak mert némely liberálisok szerint a fasizmusnak létjogosultsága van, a beszéd pedig nem lehet életveszélyes. Az amerikai individualista hagyományt természetesen lenézik, hiszen ez a melegágya a rasszizmusnak, annak, hogy a társadalom atomizálódik, a konzumidióta tömegek pedig csak akkor ébrednek fel egy pillanatra, amikor megkezdődik a gyűlöletóra. Az amerikai individualista hagyomány ugyanakkor a mindenkire érvényes szabadság legnagyobb ellensége – már Hegel is tisztán látta (és hát nem tegnap), hogy a magánérdekek mentén működő polgári társadalom képtelen lesz a közügyeket önmaga megoldani.

A probléma tehát, hogy egyes szemszögekből mindenki, aki nem a békés, „civilizált” kizsákmányoló, törvényesség mögé bújó centrum része, az hasonszőrű. Ebben természetesen tévednek – a fasiszták és az antifasiszták per definitio és minden tapasztalat szerint is mást akarnak, bár egyvalamiben valóban hasonlítanak és igazuk van: dühösek azokra, akik a szabadságra és az individualista hagyományra hivatkozva még a belső szolidaritás lehetőségét is meg akarják vonni tőlük, és cinikusan ki akarják vonni magukat mindenféle felelősség alól.

Ez még nem azt jelenti, hogy a patkó összeérne: a jobb- és a baloldal két széle nem hasonló, csupán a magát középnek kikiáltó szélsőségek számára. A világ egészen egyszerűen sokszínű és ez a sokszínűség csak párbeszéddel tehető élhetővé. Az erőszak, a hazudozás, a címkézés, az eszmék cinikus összemosása káros és csak további árokásásra alkalmas – és így lesz sajnos Mr. Seresből Mr. Trump.

Fotó: nbcnews.com