Megértem honatyáinkat, akik nem röstellték azt a zavaró tényt, hogy a közalkalmazottaknak még várniuk kell a megígért béremelésre, ők maguk viszont, még a vakáció előtt, megkétszerezték jövedelmeiket. Mert erre még éppen jutott valamicske pénz, amit viszont teljességgel megérdemeltek. Amint egyik kormánypárti politikusunk mondta: a honatyák munkálkodva dolgoznak. Vagy dolgozva munkálkodnak – ahogy tetszik.

Lám, szegény kormánypárti honatyáink még a megérdemelt vakációnak sem örvendhetnek – nem is tudjuk, lesz-e idejük elkölteni megnövelt jövedelmeiket. Liviu Dragneától vakációs „házi feladatot” kaptak, amelynek nyilvánvalóan eleget is tesznek, akár csak a példamutató kisiskolások.

A „házi feladat” pedig nem könnyű. Röviden: el kell oszlatniuk például a választókban azt a hiedelmet, hogy a Szociáldemokrata Párt – és főleg vezetője – korrupt, csak a hatalom érdekli, kizárólag személyes és csoportérdekeket szolgál (amiért viszont bármire képes), és el kell hitetniük, hogy a párton belül nincs diktatúra, a hat havonta változó kormányok pedig csakis és kizárólag a népet szolgálják.

Nehéz, nagyon nehéz feladat ez, főleg, hogy a pártelnök, Liviu Dragnea szerint még Soros György is a rosszhírét kelti állítólagos brazíliai üzletei kapcsán. A kormánypárt honatyáknak meg kellene például hihetően magyarázniuk, hogy az állami alkalmazottak fizetése helyett miért a sajátjukat emelték meg. Persze, a hiteles magyarázat egyszerű, ők is jól tudják: a „terülj-terülj-asztalkám” kormányprogrammal csak átrázták a választókat; de nem hinném, hogy ez valaha is megmondanák. Hát, csak ki kellene fundálni erre valamilyen választ…

A házi feladatok ráadásul igen komplexek. Azon kell lenniük, hogy minél jobb színben tüntessék fel a kormányfőt, aki korábban, gazdasági miniszterként sem csinált semmit, és akiről a fáma azt tartja, hogy nem is annyira a pártelnök, mint inkább a titkosszolgálatok embere. Akkor vajon mi jót mondhatnának róla? Ez is fogas kérdés.

Nos, a pártelnöktől kaptak némi „puskát” is ehhez a feladathoz. Azt kell terjeszteniük a kormányfőről, hogy nem iszik. Sőt, egyike a kevés románnak, aki tartózkodik az alkoholtól, immáron több mint húsz éve. (A „puskából” nem derül ki, hogy húsz évvel ezelőtt ivott-e?)

Emellett dicsérniük kell a kormány megvalósításait, unos-untalan el kell ismételniük például, hogy a nyugdíjpont értéke 1000 lejre nőtt, arról viszont hallgatniuk kell, hogy a minimálbér 2000 lej helyett csak 1550 lej lesz.

Liviu Dragnea felkészült arra is, hogy Tudose kormánya nem lesz népszerű (első intézkedései bizony erre utalnak). Ezért, miközben a honatyák a „kormány kiváló tevékenysége” kapcsán Dragnea érdemeit méltatják, azt is el kell hinteniük a választókban, hogy Tudosét mégsem Dragnea akarta miniszterelnöknek, hanem csakis az államfő nyomására nevezte ki a kabinet élére. Mert ha mégis baj lenne, akkor mindezt Klaus Iohannis nyakába lehetne varrni.

A honatyáknak el kell osztaniuk azt a (megalapozott) hiedelmet is, hogy a kormányt Liviu Dragnea vezeti. Ez azért nehéz feladat, mert közben a szociáldemokrata pártelnök minden szavával és tettével éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Emellett azt is meg kell magyarázniuk, hogy nem Dragnea a felelős a Grindeanu-kormány – Dragnea által kierőszakolt – lemondását követő politikai zűrzavarért.

A pártelnök ráadásul mindenre gondolt, tovább nehezítve honatyái vakációs „házi feladatát”. Koalíciós partnere, Călin Popescu Tăriceanu az utóbbi időben eléggé sokat akadékoskodott, jó lenne tehát búcsút mondani neki, hiszen nem lehet demokratikusan párt- és kormányvezetni egy olyan embertől, aki mindenbe beleszól.

Dragnea azonban nem szeretné, ha az újabb politikai zűrzavart is a nyakába varrnák, ezért a szociáldemokrata honatyáknak úton-útfélen mondogatniuk kell, hogy a liliputi pártot vezető koalíciós partner ugyanolyan jogokat követel tömörülésének, mint a Dragnea által vezetett mamutpárt, vagyis minden koalíciós vitáért Călin Popescu Tăriceanu a felelős.

Aztán: azt kell sulykolniuk a közvéleménybe, hogy a párton belül nincs diktatúra, annak ellenére, hogy a Liviu Dagneának ellentmondó politikusokat a pártközpont (Liviu Dragnea) utasítására visszaminősítették, illetve kizárták a pártból. Liviu Dragnea utasítására most terjeszteniük kell, hogy ilyesmi soha többé nem fordulhat elő, a pártban véleményszabadság van. A renitenseket ezentúl már nem meneszti a pártközpont (Liviu Dragnea), hanem a megyei szervezetek rúgják ki azokat (a Liviu Dragnea nevű „pártközpont” titkos utasítására), mivel Liviu Dragnea nem avatkozik bele a megyei szervezetek dolgába. Ami már egészen más, mindez a demokratikus mindenhatóság látszatát kelti.

Szegény honatyáink feltehetően maguk is ráébredtek arra, hogy lehetetlen feladatot kaptak. Oda a vakációjuk, meg ott a nagy gond, hogy miként is tudnak majd ősszel elszámolni a teljesítetlen „házi feladattal”?

Igaz, ha tényleg elhiszik mindazt, amit terjeszteni akarnak, akár azzal is érvelhetnének, hogy valóban képtelen feladatot kaptak.