Azt kukkolja (míg ki nem lövik szemestül, mindenestül), mire megy ez a megtermett, mackónyi méretű, s járású szász férfiú a székelyeknél.  Az Úrnak 2017-ik esztendejében, áldás hava 18. napján, mely eseményt, ha nem is rovással, de írással nyugtázzák majdan a renitens régió krónikásai. Mert való igaz, nem verték le egymást látogatásilag az államfők arrafelé. Hírekben is csak akkor jön elő a Székelyföld – mit egyes többségiek nemlétező ködvidéknek tekintenek, mások meg a nagybetűs iniciálét sajnálják el tőle –, szóval csak akkor vagyon említése a ȚS-nek, ha valami vizsgákon elhasalnak államnyelvből a nebulók, vagy fűrészporszagú ócska poénok csattannak, esetleg holmi decemberi petárdáról esik pár beszéd, mely ugyan nem csattan, mert poénból teli a padlás, már javában exportcikk a székely élc; zászlókról, ha szó kerül s homlokzatoknak feliratáról, na akkor (s ha a kosaras lányok diadalt ülnek) még van esély! Különben...

Különben és egyébként az államfő a látogatáson biztosan megkóstolja a kürtös kalácsot (bár ez a nap a kaviár nemzetközi napja), koccintania kell majd némi helybéli szilvapárlattal, melyet kényszeredett mosolya mögé gurít le, mert közben arra gondol, hogy ezen a napon hunyt el kereken 79 éve Mária román királynő és 92 esztendeje, hogy megjelent Hitler Mein Kampfja. De mindez ha csak átvillan az államférfi homlokán rézsút, mert feszített a program: hiába hogy aznap startol a Tusványos, és Felsőboldogfalván szintén 18-án Ügyeskezek-napok kezdődnek, Iohannis elnök úr boldogulni fog, mellőzve is e két eseményt, s ügyesen ellavíroz a simára esztergált neobükkfanyelvezet szemantikai hullámzatán. Miből is a székely atyafiak úgy járnak, mint a mesében az okos leány s a király: hogy jött is, de hozták is, adott is, meg nem is, volt is rajta gúnya, de a pőre igazságot is felfedte, mondott is, meg…

Iohannis jelenlegi mandátuma alatt egyszer még biztosan előfordul e tájékon. Méghozzá 2019-ben, a kampány évében. Meglehet, csak épp ott az elején, síszezonra szabott szűkös koreográfiával, amit a beavatott sajtó majd igyekszik bő és ropogós hókörettel tálalni. Mert hívnák a helybéliek márciusban is, mondjuk 15-én, de addig a hó már vagy elolvad, vagy épp megroskad, s így nehéz elsiklani a valós gondok, s panaszok elől. Akkor már inkább ez a július 18., a nem épp tőszomszéd, de annál barátibb Uruguay alkotmányának ünnepe.

És még egy adalék: Klaus Iohannis értesül majd az erdő- és vadgazdálkodás (vagy a vad erdőgazdálkodás – e két fogalom mindig zavarba ejt egy aranyosszéki zöldségtermő vidékról valót) mikéntjéről és hogyanjáról, az egyre kevésbé játékos és egyre autonómabb medvékről, mint destabilizáló tényezőről. Sporlósan mosolyogni fog, miközben a vadkárokat sorolják neki németes precizitással, de tenni nem tehet semmit: alig egy héttel a látogatás előtt Ceauşescu kedvenc vadászpuskáját egy fővárosi árverésen elzabrálta valaki. Potom 32 ezer euróért.

Az elnök mégis elégedett lesz. Alkonyat után, ha visszavonult lakosztályába s hanyatt dől, a tanácsosok által ajánlott Bartók helyett (Egy este a székelyeknél) a másik B variánst választja, s fizikalaborokhoz szokott ujja határozottan lenyomja a billentyűt a CD lejátszón, melyen felcsendülnek a pontosan 64 éve kiadott Hard Days Night című Beatles album fenyőillatú örökzöldjei.

Fotó: hunedoaralibera.ro