Nem dőlt össze a világ. A Nap ugyanúgy ragyog a zeniten. Ugyanannyian élnek a társadalom nadírján, mint eddig, legfeljebb elégedetten dörzsölhetik éhes gyomrukat: megvédtük Románia ősi földjét a kutya magyaroktól, amely legalább olyan mámorító érzés, mint az olcsó szesz és a lőre, amire azért mindig futja. Dörzsölhetik a hasukat a román pártok politikusai is: igaz, hogy megfojtanánk egymást egy kanál vízben, sőt már a saját párttársunkat is, de van még, ami mindannyiunkat összezár: a folytonos magyar veszély. Ami nagyobb annál a krízisnél, amit azzal a zseniális húzásunkkal okoztunk, hogy elsőként a világtörténelemben a saját kormányunk ellen nyújtottunk be bizalmatlansági indítványt, s amelynek eredményeként a román lej is gyengélkedni kezdett.

De sebaj, a fontos az, hogy megakadályoztuk, hogy március 15. a magyar nemzet ünnepe legyen. Na jó, nem éppen azt... Csak annyit, hogy hivatalos ünnep legyen a Romániába ragadt magyaroknak. Még jól meg is mondtuk nekik a magunkét: Ha ünnepelni akarnak, menjenek Budapestre! Hiába na, Bösze mester azért oda tud szúrni a székelyeknek, akik imádatukban négyszer is megszavazták, kétszer is megmentették a bukástól. Mert ilyenek ezek a székelyek, Vitéz Mihály óta mindig tudnak lelkesedni azokért, akik mielőtt hátba támadnák őket, megsimogatják a buksijukat.

Lám-lám még ez a Mutulica János is rájuk reccsent, pedig mekkora hévvel szavaztak rá az elnökválasztáson, azt remélve, hogy egy kisebbségi államfő majd nagyobb empátiával viseltetik irántuk, mint a gorji kalandor, pont a'. „Felhívom a SZDD figyelmét, hogy ne alkudozzon olyasmikről, ami nem képezheti alku tárgyát. Nem szabad alkudoznia semmiféle etnikai alapú autonómiáról” – dörögte az államfő, aki az utóbbi időben több kitüntetést szedett össze világszerte demokratikus elkötelezettségéért. Az bizonyára senkit sem tántorít el további plecsnik átnyújtásától, hogy a demokrácia ismérve, hogy nincsenek tabu témák, mindenről lehet beszélni, tárgyalni, még az autonómiáról is. A politikának az eszköze pedig az alku.

Erről egyébként azok az RMDSZ-t furtonfurt bírálók is megfeledkeznek, akik néhány napja még azt vetették az érdekvédelmi szövetség szemére, hogy nem tud határozottan kiállni az erdélyi magyarság jogos követelései mellett, most meg azért szidják, hogy mégsem kellett volna ilyen ultimátumszerűen tárgyalni. 

Mert lám, vannak megértőbb potenciális partnerek is! Például a Nemzeti Liberális Párt új elnöke Ludovic Orban. Aki mégis azt szajkózza az anyanyelv használata a közigazgatásban alkotmányellenes. Ludovic Orbánnak nem az anya-, hanem az apanyelve magyar így nyugodtan nevezhette a magyarokat ördögöknek: „Látszik, hogy a SZDP az ördöggel is szövetséget kötne, csakhogy hatalmon maradjon” – hangoztatta. Majd két nappal később sejtette, hogy a liberálisok is tárgyalnának a szegény ördögökkel, hogy hatalomra kerülhessenek.

Amit mi, magyarok megérthettünk a hétfő esti, keddi kutyakomédiából, hogy Vadim szelleme kísért a román politikában, korai volt az öröm, hogy nincs román nacionalista párt a törvényhozásban. Van ugyanis egy egyesült – a hatalom és az ellenzék tagjaiból verbuvált –  kórus, amelynek elég, ha a Nagy Karmester beint, rázendít. Gyakran fülsértő károgás az indulójuk, amely azért néha szirén énekre vált.

Tegnap óta például e mámorító dallamot dúdolják, mindkét oldalról hívják az RMDSZ-t, ha nem is kormányra, legalább a kormány támogatói körébe. És nem dől rájuk a világ.

Az RMDSZ pedig nem önthet viaszt a fülébe, mert 6,5 százalékkal csakis akkor remélhet valamiféle eredményt, ha állandóan szövetségeseket keres, és néha talál is. Egy világ dőlt össze bennünk, annak a legvégsőkig fenntartott illúziója, hogy ha nem is jó szívvel, de kényszerűségből a román politikai elit is el tud fogadni néhány Európában természetszerűnek tartott, a kisebbségek számára kedvező, a többséget semmiben meg nem rövidítő intézkedést. Hát nem... 

A helyzetet sokan a kilencvenes évek elejéhez hasonlították. Én borúlátóbb vagyok. A kilencvenes években azonban észérvekkel lehetett tárgyalni a racionális vezető román politikusokkal. Ma Románia – és az egész világ – politikáját az irracionalizmus, a gyűlölet vezeti. A lebutított népet könnyen lehet riogatni a magyar veszéllyel, s a politikusok többsége is a nép egyszerű fia.

Fotó: Dreamtime