A hiányérzet utólagos enyhítésébe vetett hitre hagyatkozva néztem tegnap este a bukaresti, kolozsvári, nagyszebeni, brassói tiltakozásokról szóló híreket: mintegy pótolták azt az elvárást amit a tüntetésmentes május elsejézés provokált ki.

A szenátus jogi bizottsága lesre futott a közkegyelmi törvény módosításával: Grindeanu és Dragnea azonmód belengette a zászlót, sőt a szocdem pártelnök megígérte, elbeszélget a fiúkkal az öltözőben. Megdorgálja őket, és kiosztja az új taktikai utasításokat a második félidőre. Mert a meccs nem futott le, és a gólzáporos győzelem helyett – a téli tüntetéssorozatból okulva – egy diadallal felérő szolid döntetlennel is beérné a csapat. A hosszabbításban meg jöhet a büntetőpárbaj ahol ugyebár a kapufa, a szerencse, a hálóőr pillanatnyi ihletettsége...

A következetesség általánosan elismert erény, s mint ilyen a politikában is dicséretes jellemző, de most kontraproduktív makacssággá torzult. Bár nem szerepel a kormánykoalíció felvállalt programjában, úgy tűnik az „itt a korrupció-hol a korrupció játék” kényszeres refrénként tolakszik napirendre. Az igazságszolgáltatás fejezet amúgy is feszültségterhes: a tárcavezető nem bizonyult eléggé fegyelmezettnek a legnagyobb kormánypárt szerint, a DNA vezetője körül is szűkül a kör (újabban a 2009-es elnökválasztások eredményének esetleges befolyásolása okán), a Ponta kabinet egykori igazságügyi minisztere Robert Cazanciuc pedig előrukkolt egy eredeti elképzeléssel: úgy véli, az elítélteket a műemlékek restaurálásánál lehetne bevetni.

Kétségtelen, hogy a BTK többhelyütt is korrekcióra szorul, hogy az alkalmazása sincs kellőképpen leszabályozva, és hogy továbbra is embertelen körülmények dúlnak a börtönökben, fogházakban. Van tehát feladat bőven, szakmai körökben a bírók túlterheltsége, zsúfolt és lelakott tárgyalótermek, elégtelen segédszemélyzet, sorolhatnám.

De nem teszem, mert a címbéli utalásra sandítva mégis a májusi feelingre kellene visszatérni (leszámítva a Donát úti orgonák illatos dallamát, mert idén elkapkodták a virágba borulást és már április végén kipattantak a szirmok), méghozzá a munka mezejére, és annak közvetlen vonzatára, az egységes bértábla kérdésére. Ugyanaz a tapogatózó – improvizációkkal teletűzdelt – közjáték zajlik a parlament-pártok és kormány háromszögében: a tervezet többször is korrigált bele, és félremagyarázott változatait parázsló pityókaként dobálják körbe; az érintettek és szakszervezeteik meg csak néznek, mint a filmszínházban.

Ha így folytatja, a Grindeanu kabinet (még ha közben át is szabják úgymond a hatékonyság fokozása érdekében), jó eséllyel pályázik a posztdekabrista kabinetek legkevésbé koherens csapata címére. Dacára annak, hogy mindkét kormányzó pártban lecsengeni látszanak az éppen soros belviszályok, és a kormányprogram szerint jócskán akad még kipipálni való vállalás a nyári vakációig.

Fotó: larevista.ro