Le sem mertem írni – a poszt-igazság korában kockázatos a sokak véleményével ellenkező sejtést megkockáztatni –, hogy Románia elnöke, Klaus Werner Iohannis mintha a volt kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu útját járná. Ahogyan önéletrajzi fogantatású könyvének címében ígérte: lépésről lépésre.

Pedig számos jel utalt erre. Iohannis szeret a fontos geostratéga szerepében feltűnni. Nemrég kijelentette: őt nem érdekli a törvény, ő a saját morális szempontjai szerint cselekszik. Azt tartja elfogadhatónak, ha az ő kormánya, az ő miniszterelnöke kormányoz. A nemzetbiztonság számára mindennél fontosabb. Az oktatásnál is. Az már csak adalék, hogy ugyanúgy szeret utazni nejével, mint a kommunista diktátor. Feleségét mindenhová magával viszi, még az afganisztáni harctereken is feltűnt Carmen asszony fehér miniruhácskában.

Mindez bizonyára csak rosszindulatból fakadó vízió, rémlátás – próbáltam sokakhoz, számos magyar szavazójához igazítani véleményemet. Ám Klaus Werner Iohannis tett arról, hogy ne csak rémeket lássak, hanem halljunk is.

A héten a strasbourgi uniós tanácskozáson tartott előadásában – vagy ahogy a Kárpátok Géniusza, Nicolae Ceausescu előszeretettel használta: expozéjában – kimondta: A nemzetiségi kérdést Románia példaértékűen rendezte. Mi sem jobb bizonyíték erre az, hogy ő, a német kisebbség tagja Románia elnöke lehet. Akinek ennél is több bizonyíték kell: nincs szélsőséges parlamenti párt. (Hogy az idegengyűlölők ott ülnek minden pártban, az nem számít). Ráadásul az elnök rendszerint meghallgatja az RMDSZ véleményét. (Hogy egyik fülén be, a másikon ki, az már más kérdés.)

Nos, utoljára ezt így Nicolae Ceausescu jelentette ki. Nálunk a nemzetiségi kérdés meg van oldva – mondta a diktátor, aki amikor a romániai három népcsoportról beszélt, önkéntelen mimikával fejezte ki szeretetét, illetve ellenérzését. Keblére ölelő mozdulatot tett, amikor a többségről szónokolt, s magától ellökőt, amikor a kisebbségekről.

Klaus Iohannis még nem jutott el eddig, de csak lépésről lépésre...

Az erdélyi magyar politikusok elismerik, történt előrelépés a kisebbségi jogok terén, főként az EU- és NATO-csatlakozás előtti időszakban. Az utolsó gesztust a törvényhozás azonban több mint hét éve, az oktatási törvény elfogadásakor tette. Ám a törvényt azóta sem tartják be.

Távol lennénk attól, hogy Románia kisebbségpolitikáját példaértékűként tálalja bárki is az Uniónak. Sajnos, tudjuk, sokan az EU-ban bekapják a maszlagot. Az RMDSZ próbálná árnyalni a képet, de mint eddig is mindig a csattanó valószínű elmarad.

Fotó: nineoclock.ro