banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

Demény Péter: A könyvvásár árama

Az emberek nem mernek nem jönni a könyvvásárra – mondja az egyik ismerősöm, és megakad a fülemben a mondat. Már miért ne mernének? Ki kötelezi őket, hogy jöjjenek?

Ugyanakkor tudom, milyen erős a trend, az áramlat, a flow hatása. Ha Marosvásárhelyen huszonkét éve nemzetközi könyvvásárt rendeznek, akkor annak már mélyen kivájt medre van, november elején-közepén minden marosvásárhelyi számít rá, várja már, könyvbemutatókra, dedikálásokra, beszélgetésekre készül.

A nemzetközi könyvvásár a város brandje, mint a reklámszakemberek mondanák. Olykor felmerül, hogy jobb lenne máshol megszervezni, és nyilván vannak érvek emellett, az azonban biztos, hogy a helyszín szelleme találkozik a kiállítókéval, a színház az irodalommal. Miközben könyvek között őgyelgünk, Csorba Andrást, Kovács Györgyöt, Lohinszky Lorándot és az erdélyi színjátszás más nagyjait láthatjuk a fényképeken kortárs magyar írók mellett.

Bármennyire is kultúraközömbös lenne a mai társadalom, aki ide jön, és nyitott szemmel jár a világban, az nemigen kerülheti el azt az áramot, amely megérinti ilyenkor. Sőt, azt hiszem, akinek édeskevés a köze a kultúrához, az is büszke, amikor a városát egy ilyen rendezvény kapcsán emlegetik vagy emlegetheti ő maga.

„Minden marosvásárhelyi”, mondtam az előbb, de persze nemcsak ők, hiszen Váradról, Kolozsvárról, Régenből, a Székelyföldről – Erdély más városaiból is érkeznek ide látogatók is, nemcsak könyvkiadók és -kereskedők. Ők is kíváncsiak mondjuk Nyáry Krisztiánra vagy Parti Nagy Lajosra, hiszen a nagy nevek és életművek éppúgy vonzzák a közönséget, mint a személyesség, az tehát, hogy az erdélyi írókat láthatják a Bulgakovban, a G caféban, a csíkszeredai Petőfi utcában vagy a szentgyörgyi Teinben.

Ha még egy írót látok, megharapom – jöttem haza tegnap hullafáradtan, és azt hiszem, a vásárhoz ez is hozzátartozik, a szomjazásnak és a telítődésnek ez a dinamikája. Más szomjazással ellentétben azonban úgy tapasztalom, a másnaposság nem jön el. Nem a nap elején fáj a fejed, hanem a nap végére. És ez mégiscsak más.

Fotó: vasarhely.ro

Kimaradt?