Biztosan ez is lokálpatriotizmus. Amikor Csíkszeredáról hallok a magyarországi médiában, mindig felkapom a fejem. Igy történt legutóbb is, amikor az egyik reggel Kossuth rádióban arról hangzott el interjú, hogy a gödöllői Szent István Egyetem mesterképzést indít el városomban a Sapientiával és az egyik olyan alapítvánnyal karöltve, amelynek elődje a romániai rendszerváltás után kezdeményezte a magyarországi távoktatást, ez utóbbit pedig éppen az Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem szüntetette meg, hiszen már nem volt rá szükség. Már-már kezdtem bólogatni is, hiszen a Sapientiának az a fejlődés útja, ha egyre több a mesterképzés, majd később doktori iskola; a Székelyföldnek pedig majd minden tekintetben kimondottan jót tesznek az új, zárványellenes tudományos ismeretek.

Csakhogy az interjú – inkább a riporter felületessége, arroganciája és helyzetismeretének hiánya, mint a jóval szerényebb szakértői válaszok miatt – alaposan félresikeredett. Az derült ki belőle, hogy azért kell mesterképzés, mert: 1. Romániában ilyen nincs. 2. majd a mesterek két esztendő múlva, az itt megtanult európai módszerek alapján, megoldják azt a medvekérdést, amely immár hosszú esztendők óta fojtogatja a Székelyföldet.

Nézzünk csak az állítások mögé. Romániában jelenleg legalább négy egyetemen létezik önálló vagy társult állami erdészeti oktatás. Brassó, Suceava, Kolozsvár, Temesvár – és akkor még magánegyetemeket nem is említettem. Mindegyik erdészeti karon zajlik mesterképzés a legkülönbözőbb szakágakban, Brassóban például éppen vadgazdálkodásból. Sőt ez utóbbi egyetem 2010 óta részt vesz egy olyan európai kutatási programban, amely kiemelten az európai nagyvadakra és ennek keretében a barna medvékre vonatkozik!

A fő irányzataiban már bezárult, de részleteiben még folytatódó programot, Horvátországból, egy nemzetközileg elismert medve-magatartástan kutató irányította, keretében éveken át görögországi, bulgáriai,olaszországi és romániai kutatócsoportok dolgoztak – nem véletlenül ezekből az országokból, hiszen a medveállomány még mindig a legnagyobb a területükön. A legfontosabb cél: a helyi közösségek és az egyre leszűkített élettérben élő medvepopulációk közötti konfliktusok megoldása, méghozzá nem az Európában amúgy is védett mackók kiirtásával, hanem megóvásával.

A több száz oldalas tanulmányok alapján (amelyekben minden „medve-eset” tényszerűen le van írva, osztályozva, kodifikálva, mivel a tudomány csak így dolgozik, és amelyekből például kiderül, hogy Romániában korántsem a Székelyföldön a leggyakoribb a medvetámadás) többek között olyan úgynevezett BET-eket (Bear Emergency Team), azaz medve sürgősségi csoportokat hoztak létre, amelyek képesek kisebb-nagyobb sikerrel kezelni a már említett konfliktusokat. Hasonló csoportok Romániában is működnek, és meg lehet kérdezni a brassóiakat: nem is akármilyen eredménnyel. Nem a vadász és a gyors lepuffantás a megoldás, hanem sok-sok más lehetőség, amelyekre most nincs lehetőségem kitérni.

Magyarországra valamikor Szlovákiából betévedt a nyomok alapján egyetlen egy barna medve, és a média heteken át birkózott az esettel: szakértők nyilatkoztak, lakosok rettegtek, és akadtak olyan falvak, ahol megkérdőjelezték a hatalmas veszély miatt a gyermekek iskolába járását. Dőreség, sőt nagyképűség azt gondolni, hogy a többezer medvés szomszéd országnak vagy bármelyik régiójának hasonló gondjai csak akkor oldódnak meg, ha majd a három éves képzéssel rendelkező székelyföldi szakemberek elvégzik a mesterképzést. Tévedés ne essék: erre szükség van, mint bármilyen elméleti vagy alkalmazott tudományágban. Csak nem kell túlbeszélni, nem kell túlideologizálni, a medve ugyanis nem nemzeti kérdés, és nem ürügy arra, hogy más uniós országokat csak úgy félvállról lekezeljenek.

Mivel a képzés jórészt a magyarországi költségvetés pénzéből történik, a haszon többszörös: a Sapientia imázsbővítést, a leendő székelyföldi mesterek új ismereteket, a SZIE és az alapítvány új pénzforrásokat szereznek. Mindent a maga helyén érdemes kezelni. Csupán ennyi.

Tusnádfürdőn egyébként jónéhány hónappal ezelőtt nagy csinnadrattával úgymond antimedve-kukákat mutattak be a médiának. A mintegy félszáz, hatalmas fémszerkezet azóta is ott hever az út mellett, az egyik panzió előterében. Gondoltam, arra várnak, hogy Tusványoson majd kipróbálják őket, de hát a tábor lecsengett, és a gaz ott növi fel a ki tudja milyen nagyságrendű közpénzen, milyen elő- és megvalósíthatósági tanulmányok alapján és milyen cég által készített medve-ellenszereket. Javasolom, ha lehet, a mesterképzés legalább egyik gyakorlati óráját tartsák ott: a ferde fedelű kukákon minden bizonnyal jól lehet majd írni.