Olvasom a jó hírt: a (román) kormány tervbe vette, hogy Erdély elcsatolásának 100. évfordulója alkalmából autópályát épít Marosvásárhely-Iasi-Ungheni között, vagyis Marosvásárhelyről autópályán lehetne majd eljutni a Moldovai Köztársaságba. Szerény információim szerint Marosvásárhelyről a lakosság többsége nem annyira a Moldovai Köztársaságba kívánna eljutni, a hír mégis csak örömteli, hiszen Romániában minden kilométernyi autópálya aranyat ér. (Mégpedig szó szerint, hiszen a Mercedes éppen az infrastruktúra hiánya miatt mondott le közel egymilliárdos tervéről Romániában. Igaz, a román hazafiaknak nem annyira az egymilliárd eurós beruházás hiányzott, hanem sokkal inkább azon bánkódtak, hogy a cég Magyarországot választotta végül is befektetése helyszínéül.)

Legfeljebb csak a sztrádák irányát illenék valamivel jobban megfontolni. Már csak azért is, mert sztrádákat nem évfordulók, hanem szükségletek szerint szoktak építeni, legalább is normális országokban. Arról nem is beszélve, hogy a kormány nem is titkolja, a Moldovai Köztársaságba vezető autópálya építésére nem rendelkezik kellő anyagi fedezettel, magyarán szólv: pénzzel Ez azonban nem gond, az egész alig kerül többe négymilliárd eurónál, amit a kormány könnyen előteremthet az egészségügy, az oktatás költségvetéséből.

Azt nem tudom, lesz-e valami 2018-ra a Marosvásárhely-Moldovai Köztársaság autópályából, figyelembe véve a sztrádaépítés romániai ütemét. A Központi Statisztikai Intézet adatai szerint tavaly ugyanis összesen 64 kilométer autópálya épült Romániában, vagyis naponta 175 métert adtak át. És az ütem a 2014-es napi 107 méterhez képest még jócskán fel is gyorsult!

2015-ben Romániában 747 kilométer sztráda létezett, de ne feledjük, ebből 105 kilométer még Ceausescu idején adtak át. Ez a 747 kilométer alig több mint 4 százalékát jelenti Románia országútjainak (amelyek közül több mint 15 kilométer egyszerű döngölt földút, a gépkocsivezetőknek azonban ezért a 15 kilométerért is matricát kell váltaniuk).

Ebben a nem egészen 750 kilométerben viszont benne foglaltatik a 2014 novemberében nagy garral átadott és 2015 szeptemberében beomlott Nagyszeben-Szászváros közötti sztráda 22 kilométeres szakasza is, amely azzal büszkélkedhet, hogy a legrövidebb ideig fordalomba lévő autópályaként nagy eséllyel bekerülhetne a Rekordok Könyvébe, ahova egy helyet ismét csak megpályázhatna Románia is, mint olyan ország, ahol nem nő, hanem csökken a sztrádák száma.

A statisztikáknál maradva: Romániában a közutak közel 40 százaléka, vagyis több mint 32 ezer kilométer döngölt vagy kövezett földút és alig 1,6 százaléka három, csupán 10 százaléka négysávos út és mindössze 0,1 százaléka – vagyis 22 kilométer! – rendelkezik hat sávval.

Visszatérve a sztrádákhoz: a jelek szerint a jövőben sem lesz sokkal jobb a helyzet. Nem kizárt ugyanis, hogy rövidesen újabb autópálya szakaszt kell majd újraépíteni: szakemberek szerint az 560 millió lejbe kerülő Lugos-Déva útvonalnál nem tartják tiszteletben az eredeti tervet, a kijelöltnél sokkal gyengébb minőségű anyagokat használnak.

Mindezek után én szurkolok annak, hogy mielőbb készüljön el a Moldovai Köztársaságba vezető sztráda. Ezzel ugyanis Románia bebizonyítaná – a nyugat felé vezető autópályákat már régóta hiányoló – Nyugat előtt, hogy a sztrádaépítéshez a pénz nem elegendő (az uniós pénz pláne nem, azt helyből ellopják). Románia „balszerencséjére” a Nyugat-Európába vezető autópályák Magyarországon haladnak át, ezért a sztrádaépítéshez mindenekelőtt politikai akaratra lenne szükség. Amiből viszont a még el nem lopott pénznél is kevesebb van…

Fotó: gazetadinvest.ro