„Ő is, mint az erdélyi arisztokrácia annyi jelese, tudta, hogy a vagyon kötelez: vissza kell háramoltatnia annak a közösségnek a javára, amelyhez ő maga is tartozik” – írja Dávid Gyula a Bánffy Miklós harmadik hazatérése című cikkben (Korunk, 1999. január), és az állítást többes számban megismétli A kolozsvári Minerva története és bibliográfiája előszavában. De vajon mi ennek az oka?

Nagyon egyszerű oka van: maga az arisztokrácia léte. Mégpedig az, hogy Bánffy, Bethlen, Teleki és a többiek beleszülettek kiváltságos helyzetükbe, és azok, akik közülük szellemileg is építkezni akartak, szellemileg is éltek, tehát el tudták gondolni, mennyire nem érdemelték ki semmivel, hogy nem lettek, hanem voltak arisztokraták. Azért „háramoltatták vissza” a vagyon egy részét, mert szerencsések voltak, és tudták, hogy szerencsések.

A mai „arisztokrácia” azonban teljes mértékben self made man-ekből áll, hiszen azoknak az utódai, akiket az előző bekezdésben emlegettem, már csupán egy valamikori osztály maradványa. A self made man-nek viszont nincs mit köszönnie, hiszen mindent saját erejéből szerzett meg, vagy ha az ölébe hullott is valamiképpen, ez nem több évszázados hullás, hanem pillanatnyi szerencse. A közösség semmit nem jelent a számára, vagy ha igen, azoknak a tömegét, akiknek nem volt szerencséjük vagy nem „dolgoztak” (hányszor hallani: nincsenek szerencsétlenek, csak lusták).

A self made man látástól vakulásig dolgozik, nem tud kiszállni a kör- és fennforgásból, nincs kinek hálásnak lennie, a születésének sem hálás, következésképpen nem akar visszaháramoltatni senkinek semmit. Nem tartozik senkinek, nem érez felelősséget senkiért, nem közösségben él, hanem olyanok között, akikkel üzletelnie és akiknek parancsolnia kell.

Ez persze nagyon sarkos megközelítés, nyilván egykor is akadtak, akik nem adakoztak, és ma is, akik adakoznak. Mégis úgy gondolom, nem tévedek nagyot, amikor azt állítom, a mai üzletemberek jó része nem magától segít, nincs meg benne a törekvés, hogy óriási vagyona x százalékát oktatásra, szociális jótéteményre, kulturális támogatásra fordítsa, holott a mellényzsebéből ki tudná fizetni egy osztály felújítását vagy egy könyv nyomdaszámláját.

De ma már nincsenek előjogok, következésképpen „előkötelezettségek” sincsenek.

Fotó: depositphotos.com