Olvasom egy erdélyi fogantatású blogban, amelyet a pestisrácok.hu magyarországi, kormányközeli hírportál vett a szárnyai alá, hogy “a jelenlegi román politikai osztály – beleértve az erdélyi magyart is – alkalmatlan a feladatára, többnyire bűnszövetkezetként működik, ebből következően lecserélésre szorul, és ez mindenki, még maguk a kormány politikusok előtt is nyilvánvaló”.

Ha a kedves magyarországi olvasó ennek a bejegyzésnek az alapján alakít ki magának képet az erdélyi magyarságról, alaposan kirázhatja a hideg, hiszen éppen olyan hamis és elhibázott kollektív értékítélettel találkozik, mint amikor a román média kisebbik része néhány erdélyi magyar cselekedetei miatt ráhúzza a vizes lepedőt a teljes erdélyi magyar közösségre.

Úgy gondolom, kollektíven semmilyen nyelven és a média egyetlen műfajában sem kellene itélkeznünk. Hiszen nézzünk csak egy picit a fogalmak mögé. Mit jelent számunkra az a kifejezés, hogy „erdélyi magyar politikai osztály”? Vajon az RMDSZ vezérkarát? Valamennyi képviselőjét és szenátorát? Együtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Nép Párt és a Székely Nemzeti Tanács vezetőségét? Vagy hozzátársítva mindezekhez, valamennyi romániai magyar kormánytisztviselőt? Netán a romániai magyar megyei tanácselnököket, városi és falusi polgármestereket, a sokezer megyei, városi és községi tanácsost is? Vagy mindazokat, akik irodavezetőként, tanácsadóként, különböző színtű tisztségviselőként vagy hivatalnokként kapcsolatba kerülnek a politikával? Netán ide tartoznak a politikai témákról elmélkedő újságírók is? Egyáltalán, hol tudjuk meghúzni az erdélyi magyar politikai osztály határait? Hogyan működik és meddig tart az a „bűnszövetkezet”, amelyre a blogíró kiönti a haragját?

Csupán ennyit végiggondolva már rájövünk, hogy a hasonló össze-vissza vagdalkozásnak az ég világon semmi értelme és semmi haszna.

De vajon minek lenne értelme és haszna? Ha a blogíró és a kommentelők adott része nem általánosságokban, hanem konkrét példák alapján beszélne. Igen, X.Y, korrupt mert ezt és ezt tette: sikkasztott, hamisított, megvesztegetett, visszaélt a hatalmával. Z.V. azért tagja a kisebb vagy nagyobb bűnszövetkezetnek, mert a közpénzek adott részét közbeszerzésen átjátszotta a barátjának, vagy az ötödik áttéten keresztül az anyai nagybátyjának. A.B.-nek azért piszkos a keze, mert rokonait nyomta be jelentős jövedelemmel járó igazgatótanácsokba, vagy kardoskodott olyan igazgatók kinevezése mellett bizonyos közintézmények élére, amelyeket a háttérből ő irányíthat. És így tovább. Szó se róla, senki nem gondolja azt, hogy minden erdélyi magyar politikus, politikában jövő-menő, tébláboló vagy ténfergő bármelyik cselekedete csak aranykarátokkal mérhető, de a kollektív értékítéletek helyett léteznek egyéni mércék és mértékek, ezért bármiféle megújulást követelve és igényelve sokkal jobb lenne ezeket használni és nem általánosságokban fogalmazni. Csakhogy ehhez el kellene vetni az otthoni szószátyárkodás kényelmes köpönyegét, és jobban kellene figyelni a közéletre. És nem csupán a választások előtt nagy és hangzatos szavakkal, hanem a voksok közötti időszakok heteiben, hónapjaiban és éveiben. Szívesen megnéznék egy olyan nyilvántartást – elképzelhető, hogy valamelyik városban vagy községben létezik –, hogy négy esztendő alatt hány lakos vett részt a helyi tanácsok valamelyik ülésén, a lakosok hány általuk indított közös kezdeményezést tűzettek napirendre a választottakkal, hányan fogalmaztak meg különböző változatokat olyan határozatokkal kapcsolatban, amelyet egy-egy helyhatósági testület gépiesen, polgármesteri beintésre úgy fogadott el, hogy még végig sem olvasta?

Bizony, a közéletben való részvétel azt jelenti, hogy elgondolkodunk a köz dolgain, érvekkel támasztjuk alá véleményünket, nem csupán fröcskölünk jobbra és balra. Ha szükséges, egy-egy ügy érdekében, a nyilvánosság felhasználásával, pressziós csoportokat alakítunk, megoldásokat javasolunk, szószólókat keresünk, és ha így teszünk, akkor négyévente nem kell tanácstalan állnunk, hogy ki legyen a polgármester- vagy a tanácsosjelölt, mert – mint mondani szokás – menet közben már mutatja magát. Csakhogy ehhez ki kell lépni a közéleti közönyből és részt kell vállalni a helyi közösségek életében. Mert másképpen nem megy. A világhálós pletykapadok nem elegendők a változásokhoz, a médiabirálat is csak akkor ér valamit, ha tényeken és logikus okfejtésen alapszik. Választások jönnek. Gyerünk, cseréljük le az egész erdélyi magyar politikai osztályt! De hol vannak ennek a határai? És hogyan találjuk meg, hogy ki jöjjön X vagy Y helyett?

Egyszerű kérdések, jóval bonyolultabbak a válaszok. Általános szidalmazások helyett legalább próbáljunk közöttük keresgélni.