A Székelyhon írta meg, hogy migránsokat kerestek Homoródfürdőn, de nem találtak. Egy ideje az a pletyka járja, hogy a székelyföldi településen „muzulmánnak vélt” férfi, nő és gyerekek bukkantak fel, bár azt nem tisztázzák, hogy milyen is az a muzulmánnak vélt ember.

Minden bizonnyal patái vannak és tüzet okád, legalábbis fogadni mernék rá, hogy a következő hetekben sok helybéli lány Allah Akbar-t kiáltó zburătorulokról fog álmodni. Az ember már csak ilyen: amitől a héten rettegnie kell, attól retteg. Egy megszólaltatott férfi szerint „a nemzetközi helyzet igazolja aggodalmunkat”, csak azt nem értem, mitől félnek pontosabban: hogy a hátsó kertben mecset épül, müezzin ébreszti őket kakas helyett, betiltják a disznóvágást az egy szál odahallucinált migránscsalád miatt?

Carl Sagan csillagász Korok és démonok című könyvében egyebek mellett azt leplezi le, hogyan változnak mindenkori félelmeink és képzelgéseink az idők során. Míg régen a boszorkányt láttuk bele másokba, manapság földönkívüliek látogatnak meg, visznek el magukkal a csillagok közé, és erőszakolnak meg/ültetnek belénk microchipet stb. Merészebbek a gyíkembert is leolvassák Barack Obama és Angela Merkel tekintetéből, Soros Györgyöt látják a közértben asszonyokat lebeszélni a gyerekvállalásról, vagy éppen a szabadkőművest keresik a bokorban. Netán a migránst Homoródfürdőn.

Sagan szerint mindez ellen egyetlen fegyverünk a ráció. A kuruzslókról azt írja, „milyen jó is volna olyan világban élni, ahol a parlamenti felszólalásokban, a televíziós reklámokban, a szentbeszédekben – legalább időnként – feltüntetnénk a hibahatárokat”.

Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, félreértelmezett statisztikák, általánosítások, téves következtetések, igazolatlan hipotézisek és egyéb ínyencségek irányítják a közbeszédet, a lakosság pedig, a homoródfürdői migránshallucináló emberek fegyvertelenek egy ilyen jól felépített gépezettel szemben. Amikor a kanadai kormány szerint a molesztálások elleni fegyver, hogy családos menekülteket fogadnak be, egyedül érkező férfiakat nem, vagy David Cameron szerint az elnyomott muzulmán nőket úgy kell megvédeni, hogy kiutasítással fenyegetik meg az angolul nem tudókat, mert „a kiutasítás veszélye segít majd megértetni a partnerük integrációját akadályozó férfiakkal, hogy viselkedésük következményekkel jár”, akkor az ember úgy érzi magát, mint egy napközi homokozójában.

Amikor pedig Sagan felteszi a kérdést, hogy „tulajdonképpen mi a különbség egy láthatatlan, testetlen, levegőben lebegő, hideg tüzet okádó sárkány és egy nem létező sárkány között?”, akkor a válasz az, hogy: lényegében semmi. A nem létező sárkány a cinikus hatalom eszköze a félelemkeltésre, nem egyéb. A láthatatlan, testetlen, levegőben lebegő és hideg tüzet okádó sárkány pedig a miénk: mindig más arca van, de mindig velünk van, és ellátja azt a szerepet, amire kitalálták. Amíg pedig hiszünk benne, védtelenek vagyunk.

Fotó: besttraveltips.net