A kézdivásárhelyi „terrorista” leleplezése után írtam ezt a nyílt levelet. A Facebookon közöltem, románul – ez az enyhén módosított magyar változat.

Kedves román állam, ne légy már annyira frusztrált. Mit is teszel te tulajdonképpen? Úgy örülsz, hogy jobban már nem is örülhetnél annak, hogy szélsőségesek vannak a világon, és hogy a tömeg (az imorális moderátorok lelkes támogatásával) beszélni fog majd valóságos vagy feltételezett akciójukról. Mindig is lesznek más szélsőségesek és plasztik-patrióták, akik egyenes adásban sírnak vagy üvöltenek, és szem nem látta dolgokat követelnek, hogy a mások szélsőségeseit „móresre tanítsák”. Így provokálsz, és ki tudja, milyen fotelekből nézed, hogy akit provokálnak, az provokálva érzi magát, és úgy reagál, mintha soha nem hallott volna a provokáció logikájáról.

Kedves román állam, ugyan miért tartunk mi téged? Azért, hogy ostoba és rémisztően bulvárgyanús hírekkel traktálj bennünket, vagy hogy tisztességes fizetésünk, és amennyire lehet, tisztességes életünk legyen? Azért tartunk, hogy nagy kínok között, 26 évvel a forradalom után, építs fel egy olyan egészség- és oktatásügyi rendszert, mely ne korai halottakat és szélhámosokat termeljen. Azért tartunk, hogy olyan autópályákat építs, melyek nem milliméterekben mérhetők. Azért tartunk, hogy jól érezzük magunkat az országban, ahol születtünk.

És erre te? Te lerobbant intézményeket ajánlasz nekünk, rogyadozó utcákat, vízfejű és mocskos hivatalokat, olyan kormányokat, hogy az ember a Marosnak akar menni, és íme, gügye provokációkat. Mondd csak, nem azt reméled tulajdonképpen, hogy lesz egy másik március, és elfelejthetik az emberek, hogy nincs miből kifizessék a számláikat, és gyakran nincs miért kifizessék őket?

Kérlek, tanulj egy kevés, legalább egy kevés jóérzést. Egy iciripiciri jóérzés neked sem ártana, legalább úgy fejeznéd be az évet, ahogy illik.

Fotó: incomemagazine.ro