„Feloszlattam volna a parlamentet, ha játszani mert volna velem.” „A korrupció elleni igazgatóság elnök majom, aki a nyugati hatalmaknak játszik.” „Angela Merkel demagóg.” „A technokrata kormány a banánköztársaságokra jellemző.” „Az Egyesült Államok nagykövete pimasz.” „Az idegen hatalmak térdre akarják kényszeríteni Romániát.” „Nem kellene annyit a korrupción lovagolni.”…

Mintha csak visszatért volna Ceauşescu. De ha ő már nem is, a szelleme még mindig kísért, és úgy tűnik, hatalmába kerítette az önmagát a haladás, a demokrácia legfőbb biztosítékának, a korrupció elleni harc letéteményesének valló Traian Băsescut is. Aki most hirtelen megtagadja önmagát – vagy legalábbis azt a politikust, akinek mindenkor tartotta magát.

Az államfő korában „népfürdőző” Traian Băsescu, aki havi randevút ígért a nép őfelségének az Egyetem téren – amelyre aztán sem ő, sem a nép nem ment el –, most megtagadta saját híveit is, akik pedig a korrupció elleni küzdelem élharcosát látták benne. „Az ügyészek tévednek akkor, amikor a korrupciót tartják Románia legfőbb gondjának” – vélekedett éppen akkor, amikor tízezres tömegek tüntettek országszerte a korrupció, a korrupt politikusok ellen. Ráadásul ugyanaz (?) a Traian Băsescu mondotta mindezt, aki a korrupció elleni harc őrangyalát, Monica Macoveit tette meg igazságügyi miniszternek, aki Daniel Morarra esküdött, és aki nemrégiben még újabb mandátumot szavazott volna meg a korrupcióellen ügyészség főügyészének, Laura Codruţa Kövesinek. Igaz, akkor a korrupció elleni csata még nem ellene és emberei ellen, hanem politikai ellenfelei ellen dúlt.

Aztán: Traian Băsescu meghirdette a Bukarest-London-Washington tengelyt, most pedig pimasznak nevezi az Egyesült Államok bukaresti nagykövetét – aki pedig csak azt mondja, amire Washington felhatalmazta. A basescui logikát kiterjesztve pimasz tehát a washingtoni adminisztráció, pimasz Barack Obama is. Traian Băsescu azonban nem pimasz.

Az amerikai nagykövetnek, Hans Klemmnek azt rótta fel, hogy a jogrend betartására szólította fel a kormánypolitikusokat és a honatyákat. Furcsa, hogy Traian Băsescu most azoknak a honatyáknak az érdekeit képviseli, akik korábban leváltását követelték az államfői tisztségből, és az is különös, hogy elfeledkezik arról az apróságról, miszerint annak idején az Egyesült Államok – éppen a jogrend betartására hivatkozva – állt ki Traian Băsescu mellett.

Traian Băsescu rafinált politikus, jól tudta tehát, hogy mindez milyen következményekkel járhat. Tudja, hogy ezzel elidegenítheti magától a nyugati hatalmakat, tömegeket – legalább is azokat, akik mostani véleményével szembemenve a korrupció ellen tüntettek.

Nagy kérdés, hogy a volt államfő – ismétlem: dörzsölt politikusként – mitől változtatta meg eddigi nézeteit, amivel csak azt sugallja, hogy eddig sem hitt bennük és voltaképpen nem hisz semmiben.

Pontosabban: csak Elena Udreában hisz. Aligha titok, hogy a Traian Băsescu által mindeddig felmagasztalt Országos Korrupcióelleni Ügyészséggel is csupán az a baja, hogy eljárást indított politikai – meg másfajta – tanítványa, Elena Udrea ellen. Az amerikai nagykövet is azért pimasz, és ezért kellene bekéretni a Külügyminisztériumba, mert Udreával – és általában a korrupt honatyákkal – szemben a korrupció elleni ügyészeknek szurkol.

Traian Băsescu régóta mindent egy lapra – igaz, hamis kártyára –, Elena Udreára tett fel, így mostanság nem is folytathatna más játékot. Miután a többrendbeli csalással, visszaéléssel, megvesztegetéssel vádolt Elena Udrea ellen megindult az eljárás, a korrupt politikusok pártjára kellett állnia, az Európa- és nyugatellenes politikusokhoz kellett csatlakoznia, önkezűleg ledöntve saját magát a saját maga által emelt talapzatról.

A volt államfő Udreához való ragaszkodását hűségnek nevezi, arra hivatkozva, hogy a szőke eminenciás mindvégig kitartott mellette, teljes mellszélességgel támogatta. Mennyire nagykeblű lehet Elena Udrea, hogy ez a kebelbarátság megéri Traian Băsescunak?

Fotó: nineoclock.ro