Sokan játszanak ma a tűzzel. Sokan vannak gyújtogatók. Sajnos, kevesen olyanok, mint Antoine de Saint-Exupéry lámpagyújtója. Emiatt következnek be a tragédiák.

Amikor a kis herceg az ötödik bolygóra ér, ott a merő képtelenséggel találkozik: egy emberrel, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a szabály, az szabály, akkor is be kell tartani, ha látszólag nincs értelme. „Ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával” – mondja ki az ítéletet a lámpagyújtóra a humanista író.

A királyok, a gőgös gengszterek, az üzletemberek nem törődnek a szabályokkal. Így lehettek királyok, gőgösök és sikeres vállalkozók. Természetesen ehhez az is kell, hogy a törvényalkotók, akik a szabályokat hozzák, eléggé körmönfontak legyenek: úgy szövegezzék meg a jogi normákat, hogy azok becsukják a nagykaput a „frájerek” előtt, viszont az ügyeskedők számára nyitva maradjanak a kiskapuk. No meg az is szükséges, hogy a hivatalnokok, akiknek ellenőrizniük kellene a szabályok szigorú betartását, engedékenyek legyenek a királyokkal, a gőgösökkel és a nagymenő üzletemberekkel, miközben árgus szemekkel figyeljék a lámpagyújtogatókat, ezzel is jelezzék a kiskirályoknak, nagyüzlet-embereknek, hogy méltóak ők, az ellenőrök a hálára.

A bukaresti Colectiv klubban történt szörnyű tragédia oka itt keresendő: a korrupt törvényalkotásban és az ellenőrző hatóság korrumpálhatóságában.

Súlyosan téved, aki azokat a szép fiatalokat okolja halálukért, akik szerették a rockot, a fennálló rend(etlenség) ellen tiltakozó (örök)ifjak hangját, a negédes dalocskák helyett a kemény szókimondást preferálták. A rock művészet. (Van egy pólóm, amelyet Novák Pétertől kaptam, ezt írja a hátán: A művészet öl...) Nem a halált mentek dicsőíteni a vétlen áldozatok, hanem élni akartak, átélni az élő zenét, nem a képernyő mögé akartak aznap este eltemetkezni.

Az is hibázik, aki a történteket a csupán a Colectiv klub tulajdonosainak a nyakába varrná. Kétségtelen, hogy az ő felelősségük megállapítható, büntetésük példásan szigorú lesz. Mohóságuk okozta 32 ember halálát. Noha a hírek szerint egy millió euró tiszta nyereséget könyveltek el tavaly a szórakoztatóhely működtetésével, mégis úgy döntöttek, a terem hangszigeteléséhez nem a munkálatokat elvégző cég javasolta tűzálló anyagot használják, hanem egy egyharmadával olcsóbb, ám tűzveszélyes burkolatot.

A többi már rendszerhiba!

Hibásak azok a törvényhozók, akik úgy döntöttek – vélhetően nem minden önös érdek nélkül –, hogy a száz férőhelyesnél kisebb szórakozóhelyek megnyitásához és üzemeltetéséhez nem szükséges a tűzrendészeti engedély. Noha a Colectivben akár félezer ember is bezsúfolódott egy-egy koncertre, a klub tulajdonosai – saját felelősségükre – azt nyilatkozták, hogy mindössze nyolcvan ülőhely van a teremben, így nincs szükség a tűzoltóság engedélyére, se több kijáratra.

A helyi rendőrség, a fővárosi IV. körzet polgármesteri hivatalának ellenőrei természetesen tudtak arról, mi folyik a Colectivben, de nem büntették meg az üzemeltetőket, nem zárták be szórakozóhelyet. (Gyaníthatóan korrupció húzódik a háttérben.)

Ám nem csak a helyhatóságok vádolhatók nemtörődömséggel, hanem kormányhivatalok, a rendőrség is. Ki emlékszik már arra, hogy évekkel ezelőtt, uniós szabályozáshoz csatlakozva, nálunk is betiltották a dohányzást nyilvános helyeken, így a szórakozóhelyeken is? Néhány hétig tartott az ellenőrzés, hogy betartják-e a szabályt a vendéglátósok. Aztán az ügyeskedő kereskedők fittyet hánytak a rendeletnek és a növekvő vendéglétszám reményében rá se bagóztak arra, hogy szivarozni tilos. Végül minden szórakozóhelyen szabad lett a füstölés. A szivarfüst miatt sem szerelhettek füstérzékelőket és oltóberendezést a Colectivbe, ahogyan szinte egyetlen hazai klubban sincs ilyen életmentő felszerelés. Noha hiányában nem szabadna engedélyezni a működését!

Igaz, az engedélyek hiánya nem jelent Romániában akadályt. Minden szeptemberben, több mint két évtizede már, közli az egészségügyi hatóság, hogy hány óvoda, iskola nem kap tőlük működési engedélyt, mert nincs vezetékes víz és csatornázás az épületben. Valós fenyegetés tehát a járványok kitörése, a veszélyeztetettek a gyerekeink. De csak vállat von mindenki. Isten őrizzen a bajtól! – mondjuk. Az oktatási folyamat lebonyolítására nem megfelelő óvodák, iskolák megnyitják kapujukat.

A bukaresti tragédia oka a felelőtlenség, a nemtörődömség, a kiskapus szabályok, a szabályok be nem tartása, a szabályok be nem tartatása, a korrupció. Változik-e valami ezen a téren? Lemondanak-e ezek után a hatóságok a korrupció önös hasznáról a kisembert védő törvényesség javára? Megjelennek-e a társadalomban a lámpagyújtók? Merő képtelenség?

Fotó: revista22.ro