Hazánk háborúban áll, folyamatos győzelemben vagyunk, miniszterelnökünk határozottságát és tettrekészségét már minden európai államban irigylik, mert nekünk egyedül sikerült megoldani a menekültkérdést. Megvédtük határainkat, a kvótából nem kérünk, léphetünk tovább.

Határozottan tudjuk, hogy – bár bekerítve az ország – felülről semmiféle védelemmel nem rendelkezünk, és az idegenek bizony már itt vannak. Jönnek a csészealjaikkal, rendkívül jól álcázva, és elviszik a hazafias nótás celebjeink egy hányadát, ki tudja milyen kísérleteknek vetik alá, és az illetők reggel a saját ágyukban ébrednek.

Az emberek többsége nem is tud a problémáról, vagy liberális befolyás alatt áll, és szkeptikusan tagadja, hogy az univerzumban léteznek rajtunk kívül értelmes lények. Ezért először fel kell hívni a figyelmet óriásplakátokon és híradókon, háttérműsorokon keresztül: „Hiába vagy intelligensebb, nem állunk szóba veled!” „Ha fejlettebb a technikád, akkor sem szüntethetsz meg munkahelyeket Magyarországon!” „Ha Magyarországra jössz, tisztelned kell a törvényeinket és a kultúránkat!” És a plakátokon elmosódottan gyíkfejű meg ufószerű lények látszanak a háttérben, vonásaikban emlékeztetve Gyurcsányra és Bajnaira.

Majd híradások következnek arról, hogy a világban mindenfelé úgynevezett gabonakörökkel tönkreteszik a termést az idegenek, meg kráterszerű mélyedésekkel rongálják az anyaföldet. Meg a nótaénekeseket. Kell ez nekünk? Megkérdezzük az embereket! Nyolcmillió kérdőív megy ki a családokhoz, választópolgárokhoz a helyzet súlyosságához illő kérdésekkel. Akarjuk-e, hogy idegenek települjenek közénk? El tudna-e viselni a szomszédjában egy idegen életformát? Akarjuk-e, hogy a kormány megvédje a vasárnapi rántotthúst?

Majdnem egymillió kérdőív vissza is érkezik, a magyar emberek túlnyomó többsége bízik a kormányban, és dönt, az országot meg kell védeni. Elrettentésül a parlament törvényt alkot, az idegen civilizációkból hívatlanul érkezők csak a hivatalos határátkelőhelyeken kérhetnek bebocsátást, amennyiben igazolni tudják a személyazonosságukat, indokolni belépési szándékukat, és van ujjlenyomatuk. Ellenkező esetben 8-tól 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők, és tíz évre a közügyektől eltiltással. Utóbbi igen kemény szankció, a halálbüntetésnél is súlyosabb azok értékrendjében, akik el sem tudják képzelni az életüket anélkül, hogy időnként a Fideszre szavaznának.

Mivel az ufó-észlelések ezek után nem csökkennek, sőt növekednek, a kormány határozott cselekvésre szánja el magát. Egy drótkerítés kifeszítését határozzák el két kilométer magasságban az ország fölött, amelyet héliummal töltött léggömbök tartanak a magasban. Haveri cégek, mivel a megbízhatóság az első szempont, közbeszerzés nélkül, azonnal neki is látnak a kerítés elkészítésének. Milliárdokat költ az ország a költségvetési tartalékból. Közben a kormánypártok népszerűsége három százalékot növekszik.

Határidőre elkészül a kerítés. Vannak, akik szabad szemmel is látják, és sokkal nyugodtabban alszanak azóta.

Pedig egy józanul kormánykritikus ember tudja: a kerítés ufók ellen hatástalan, a lézerfegyverükkel akármikor lyukat vágnak, vagy simán átportálják magukat rajta.