Bizalmatlansági indítványával mintha riasztópisztolyban puffogtatta volna el utolsó töltényét a Nemzeti Liberális Párt. Ebben a parlamenti ülésszakban ugyanis többé már nem élhet a kormány megbuktatásának ezzel az eszközével. Csakhogy senki nem riadt meg, legfőképpen a kormánykoalíció nem. Talán éppen a nemzeti liberálisoknak kellett volna felocsúdniuk végre hosszas politikai álmukból, de ez aligha történt meg.

A magukra alvó liberálisok (Klaus Iohannisszal együtt) abban a helyzetben vannak, mint a viccben a kezdő drámaíró, akinek színdarabját feldicséri befutott kollégája, és csupán azt az apró javaslatot teszi, hogy a végén a főhős ne késszúrással, hanem pisztollyal végezzen magával, mert így legalább felébred a közönség is.

A legfőbb ellenzéki párt kudarcot kudarcra halmoz, immár nem számít alternatívának a szociáldemokrata kormányra, és bár megnyerte a tavalyi államfő-választásokat, hatalmas sikerét egyáltalán nem sikerült kihasználnia. A nemzeti liberálisok ugyanis nem saját maguktól, hanem Klaus Iohannis népszerűségétől várják a sikert, Klaus Iohannis viszont ahhoz, hogy sikeressé váljék, „saját” liberális kormányra vár.

Röviddel az elnökválasztások után kiderült: Klaus Iohannis nem az a politikus, aki húzóereje lehet pártjának, a nemzeti liberálisok pedig önmagukban egyszerűen tehetetlenek. Egyetlen politikai céljukat sem sikerült elérniük, politikai akcióik erőtlenek, sőt nevetségesek. A kormány ellen tüntető tízezres tömegről beszéltek a bizalmatlansági indítvány vitájának napján, holott még kétezer embert sem sikerült összeszedniük. Ráadásul a párt két társelnöke, Alina Gorghiu és Vasile Blaga meg sem jelent a tüntetők között. Persze, lehet, hogy azért maradtak távol, mert nem csak Victor Ponta ügyvédi múltjával vannak bajok, de Alina Gorghiu ügyvédi irodája körül sincsenek rendjén a dolgok...

Mulatságos volt az is, amint az újabb bizalmatlansági indítvány kudarca kapcsán a liberális társelnökök magyarázták a bizonyítványukat. Mint mondották, kudarcról szó sincsen, elérték céljukat, ami nem volt más, mint felmérni a Victor Ponta oldalán és vele szemben álló politikai erőket. Hm, érdekes. Mindeddig mindez nem volt világos számukra?

Árnyékkormányuk maga is szórakoztató: hitelüket veszítetett, magukat lejárató, önös érdekeket szolgáló politikusokkal akarják gyengíteni a szerintük hitelét veszített, magát lejárató, önös érdekeket szolgáló kormány hitelét.

Mindez megerősíti azt a gyanút, hogy a nemzeti liberálisok csak mímelik az ellenzékiséget, hiszen különben könnyű lenne fogást találni a korrupciós botrányoktól megtizedelt, karizmatikus vezetők hiányában szenvedő, a megyei kiskirályoktól és az árulók pártjától, az Országos Szövetség Románia Haladásáért tömörüléstől függő szociáldemokratákon – akikkel azonban igen sok kérdésben egyetértenek, legutóbb például az adótörvénykönyv esetében.

Az pedig már valóban bohózatba illó, hogy nem veszik észre: bizalmatlansági indítványukkal nem csak hogy nem ártottak a kormánynak, de meg is erősítették pozíciójában Pontáékat, akik újfent bebizonyították: a parlamenti többség az ő oldalukon áll, a kormánykoalíció egységes.

Még egy-két ilyen „liberális ellenakció”, és a szociáldemokratáknak már nem is kell tenniük semmit a jövő évi választások megnyeréséért, simán kormányon maradhatnak 2016 után is.

És az ellenzéket nézve most már nem is olyan biztos, hogy ez lenne a rosszabbik megoldás.

Fotó: obiectiv.info