Fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnnepelte szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredában. Az egyetem szenátusa három esztendővel ezelőtt döntött úgy, hogy minden esztendő október 3-án, a másfél évtizeddel ezelőtti tanévnyitó napján, különböző Sapientia helyszíneken tartja meg az Egyetem Napját.

Erdélyi egyházi alapítvány közreműködésével, magyarországi költségvetésből létrehozott és a tandíjak mellett azóta is abból működtetett egyetemet – látva az önálló állami magyar egyetem visszaállítása körüli téblábolást – voltaképpen az a szándék hozta létre, hogy a romániai magyar fiatalok magyarul végezhessenek felsőfokú tanulmányokat, szülőföldjükön tudjanak elhelyezkedni a munkaerő piacon, újra termelődjön az erdélyi magyar értelmiség és ez a folyamat az elkövetkezőkben se szakadjon meg. A Sapientia létrehozásának csírái már azokban a magyarországi egyetemek által különböző erdélyi helyszínekre kihelyezett távoktatási tagozatokban megjelentek, amelyeket a párhuzamosságok elkerülése végett azóta felszámoltak.

A Románia területén, magyarországi pénzekből működtetett magánegyetem hazai román politikai körökben jó ideig nagy port vert fel, noha amennyiben már az indulásnál jobban szétnéznek, szép számmal akadt rá példa más országokban is. (Jómagam például a japán kormány által működtetett hollandiai, maastrichti egyetemen is jártam – persze nem hallgatóként –, ott a szakoknak megfelelő különböző alaptantárgyak mellett az európai kultúrára és gondolkodásmódra teszik érzékennyé a diákokat.)

A Sapientia a szakok és karok valamint különböző belső szerkezeti és szervezeti áthangolásokkal egyidőben, a bolognai rendszerre való átállás korántsem egyszerű körülmények között, zömmel megszerezte a romániai akkreditációkat, a szabályoknak eleget téve az évek során jelentős változások mentek végbe a tanári karban, a betanító magyarországi vendégtanárok számra csökkent és egyre több erdélyi magyar fiatal szerzett olyan tudományos fokozatot, amely lehetővé tette, hogy az akadémiai pályán építse tovább saját karrierjét. Ugyanakkor megkezdődtek a mesterképzések és szinte biztosra vehető, hogy nemsokára megnyílnak majd az első doktori iskolák is az egyetem keretében, hiszen a hasonló távoktatásos képzések megismétlik a Sapienta megalapítását megelőző forgatókönyveket.

Jó zsurnaliszta nyelven tehát a Sapientia megalakulását, működtetését nyugodtan nevezhetnénk sikertörténetnek is. Ahhoz azonban, hogy ezt bármiféle fentartás nélkül el lehessen mondani, immár másfél évtized távlatából, többezer Sapientiás diploma kiosztása nyomán, a másfél évtizeddel ezelőtti indulás elméleti hátterére utalva, választ kellene kapni néhány alapvető kérdésre: a végzettek közül hányan dolgoznak szülőföldjükön, Magyarországon vagy külföldön? Hogyha külföldre mentek, milyen akadályok elől menekültek? Hányan tevékenykednek abban a szakmában-mesterségben, amelyet elvégeztek? Mi a véleményük azoknak a hazai munkaadóknak, akik Sapientiás munkavállalókat foglalkoztatnak? Hányan és hol tanultak-tanulnak tovább? A helyi közösségek művelődési-szellemi életében hogyan nyilvánult meg az egyetem hatása, azaz milyen mértékben ágyazódott be saját társadalmi környezetébe? A romániai magyar versenyszféra, amely igéretet tett, hogy létrejötte után támogatja a Sapeintiát, milyen mértékben tett eleget ennek az igéretének?

Nem folytatom. A kérdések megfogalmazása nyilvánvalóan könnyebb mint a válaszoké, de mivel a Sapientia oly sok társadalomkutatót útjára bocsátott, biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb ezek az alumnihoz (végzettek össszessége) köthető vizsgálatok is elkészülnek, sőt az is lehet, hogy bizonyos karok esetében nyitott kapukat döngetek. Tizenöt esztendő összképe azonban csak így lehet teljes, és úgy gondolom, a fentiek érvényesek a nem régen a Sapientia Alapítvány pénzügyi felügyelete alá helyezett nagyváradi, Partiumi Keresztény Egyetemre is.

Az eltelt esztendők nem voltak egyszerűek, de nem lesznek azok az elkövetkezők sem, hiszen a hazai és a nyitott világ egyetemi kinálata meglehetősen csábító a demográfiai jelenség miatt is alaposan megcsappant hallgatói tábornak. A Sapientia nevében hordja a követendő utat...

Fotó: sapientia.ro