Lekezelő, de éleslátó José Ortega y Gasset 1938-as írása, amelyben a „tömegemberről” írja: „közhelyeket, előítéleteket, gondolatfoszlányokat, vagy egyszerűen üres szavakat, amiket a véletlen halmozott fel benne, hangoztat váltig, s olyan szentül, kipróbáltan és merészen alkalmazza ezeket, hogy csak a tudatlansága derül ki”.

Ezt érzem, amikor kormánypropagandákat és „alternatív médiák” paranoid butaságait olvasom vissza nemcsak a Facebookon, de egyes erdélyi lapokban is – mostanában elsősorban a menekült emberekről.

Mindenekelőtt hadd írjak néhány szót az alternatívnak nevezett médiákról és arról, hogy miért titkolja el a Maszol az ufóhíreket meg hasonló rejtélyeket. Biztosan van, akinek meggyőződése, hogy a mainstream médiában a főszerkesztők furkósbottal állnak az újságírók mellett, és a kezükre csapnak, amikor a világ nagy titkait készülnek leírni, de a valóságban csak arra törekszünk, hogy hiteles, többszörösen ellenőrzött forrásokból írjunk. Ezért nem került ki egyetlen komoly magyarországi lapba sem az ominózus hír a fegyverrel határnak rontó bevándorlókról, mert egészen egyszerűen nem erősítették meg a hírt sehonnan.

A fent említett Ortegára visszatérve, azok a közhelyek, előítéletek és gondolatfoszlányok, amelyek felhalmozódnak az emberben, általában a végletekig leegyszerűsített világképeket hordoznak, többnyire kétpólusúak, mint a mesében: a rossz és a jó harca, amelyben végül a jó elnyeri méltó jutalmát. Ráadásul minden előre eltervezett: semmi nem véletlen, még a történelmi folyamatok sem, amelyek évszázadok óta zajlanak.

Egy ilyen folyamat a baloldali és liberális eszmék térnyerése. Közhelyek, előítéletek és gondolatfoszlányok arra építkeznek, hogy mindent, ami az elmúlt néhány évszázadban történt, egy titkos erő szervezett, nyilvánvalóan romboló céllal. Érdekes ugyanakkor, hogy a nemzetállamok nem is olyan régi kiépülése és maga a nemzetkoncepció nem is olyan régi megalkotása nem tűnik fel, ez egyfajta magától értetődő, organikus fejlődéstörténetként jelenik meg, amelyet ma foggal-körömmel megóvni hivatott mindenki.

Persze, mindig magától értetődő, ami éppen van, és mindig könnyebb azon fáradozni, hogy ezt a magától értetődő, organikusan fejlődött állapotot konzerváljuk. Amikor pedig valaki hozzányúlna – akarva vagy akaratlanul –, akkor leszünk paranoiásak: itt van a nyakunkon a titkos birodalom, amelynek a célja, hogy valamit megváltoztasson.

Megannyi ellenségkép van: a hajléktalan (aki rombolja a munka éthoszára épülő társadalom képét), a meleg (akinek van mersze nem azt szeretni, akit szerintünk kellene, és még családot is akar, holott a család fontos dolog), a bevándorló (akinek más a kultúrája, idegen, gyanús, rosszabb)... Meg persze előbb-utóbb mindenki, aki nem pontosan olyan, mint mi: a mást gyanakodva kell figyelni, őt küldték, őt pénzelik, őt ellenünk képezték ki.

Az véletlenül sem történhet meg, hogy a világ sokszínű, és nem csak számunkra létezik, hanem mások is lakják.

Fotó: bfmtv.com