banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Ágoston Hugó: A parvenü papagáj és a kormányhivatal fantomja

Romániának két államelnöke van, erős eufemizmussal: a Néma Levantei (NL) és a Szószátyár Matróz (SZM). Közös bennük, hogy szeretik a pénzt és nem szeretik a miniszterelnököt (ME), valamint az alaptörvényből különösen azt, hogy a legmagasabb főnek tilos pártpolitizálni.

Az új államelnök, aki s a j á t  k o r m á n y t akar, vagyonát precíz sofőrösködéssel alapozta meg, midőn gyermekmentő külföldieket transzportált lelőhelytől börzéig. Házainak egy részét különórák díjából vette, valamikor Szeben városában felette megnőtt az érdeklődés a fizika iránt, egeket ostromolta a „meditációk” ára. Volt egy összeférhetetlenségi ügye is (amelyhez képest a Pontáé gyermekcsíny), de felmentették, natürlich.

Az előző államelnök, aki legutóbb apósa ravatala mellől biztatta önmegtartóztatásra („fogd be!”) az előzőleg leterroristázott főmuftit, hajórakomány méretű csencseléssel alapozta meg vagyonát. A ma fia ő: családi hagyomány náluk, mondják, a zsarolás és a bűntársak védelem alá helyezése. Alkotmánybírói bravúrok és egyéb rejtélyek révén sikerült kitöltenie kétes körülmények között szerzett második mandátumát is, azóta megmondóember.

Tehát itt van ez a két államelnök. SZM legutóbb azt írta a fészbukon NL-ről, hogy palimadár és ezt még csak nem is veszi észre. Tény, hogy a múlt hét zavaros eseményei, a mankós ME hazatérése után NL kissé elvesztette a fonalat. Szóval azt posztolja az ex az aktuálisról, hosszú, hűvös estéken még bevethető írói (lásd irónia) kvalitásokat csillogtatva.

„Amikor a nemzeti érdek azt kívánja, hogy Iohannist raháttá verjék, az eljárás a következő:

1. Victor Ponta ME egy adott pillanatban megígérte Iohannisnak, hogy teljesíti óhaját a fizetése megháromszorozását illetően, csak a kedvező alkalomra vár.

2. ME-helyettesnek egy olyan tábornokot kell kinevezni, aki a nemzeti érdekkel a száján fekszik és kel.

3. A ME-helyettes tábornok megígéri az elnöknek, hogy a fizetés-megháromszorozási vágyát teljesíti, azzal a feltétellel, hogy az elnök nyilvánosan támogatja ezt az intézkedést.

4. Az államelnök belemegy a játékba, miközben a helyettes garantálja, hogy az eltörökösödött sánta egyetért.

5. Az elnök megteszi nyilatkozatát saját fizetésének megháromszorozásáról, a nemzeti érdek helyettese kibocsátja a sürgősségi kormányrendeletet, amivel betartja a szavát, de a pénzéhes parvenünek elfelejt szólni, hogy szépen becsomagolva csapdába ejtették.

6. Két napi nyilvános vita után, jól megrendezett ürüggyel, jön az eltörökösödött bicebóca, és azt mondja: már nem akarom megháromszorozni a fizetésedet, mert ez nem helyes a néppel szemben.

Így történt, hogy nemzeti érdekből egy papagáj tollak nélkül maradt, és most kilátszik a püspökfalatja.

Oprea, Ponta, Mihalache és Iohannis egy jól megrendezett darab nyilvános előadásán játszottak, s csak az egyik nem tudta, hogy az ő szerepe a tollaitól megfosztott papagájé.

PS. A parvenüség vágya arra késztette a papagájt, hogy a lakhelyéül kiutalt Vila Lac 3 nál kétmillió eurót meghaladó felújítást kérjen. Milyen szórakoztató lesz, amikor nyilvánosan kiderül, hogy az összeget nem lehet egészében kiutalni, s a műveletet befejezettnek nyilvánítják, jóllehet a villába nem szerelték be az ajtókat, ablakokat, zuhanyokat, vécéket. Nézzék majd meg, hogy elmegy a kedve az államelnöknek, hogy a ME lemondását kérje.”

Két okból vettem rá magam a műfordítás nehéz, de szép feladatára: egyfelől ha én nem, akkor senki nem ülteti át a pamfletirodalom eme remekét a fészbukról a tudatokba; másfelől felismertem a bejegyzés sokrétű dokumentum-értékét. (A matrózkocsmatöltelék útszéli kifejezéseiért elnézést kérek.) És volt még egy indítékom: ha nem vennék észre, SZM elismeréssel ír a mankós kormányfő állította „csapdáról”! Ezt én meghatónak találtam. Mindig élnie kell a reménynek, hogy a tudást előbb-utóbb elismerik.

El tudom képzelni, mit éreznek most azok, akik mindkét államelnököt szeretik, meg is választották. Mi lehet most a szívükben, az érzelmeknek minő zűrzavara? Mert amikor az új államelnök alkotmányt sértve a „saját kormányáról” beszél, és annak kierőszakolása végett menetrendszerűen lemondásra szólítja fel a kormányfőt – az rendben van. Az is rendben volt, amikor az előző államelnök kérve-kéretlen megszorításokat vezetett be, börtönbe csukatta politikai ellenfeleit, ráadásul egyenesen üvegből szívta magába, közönség előtt, az OH-gyököket. No de most mi lesz? Amikor ez a két drága ember...

Van min meditálni, az biztos. Például hogy most már mi lesz a 3xfizuval. A macchiavellisztikus erényeket csillogtató ME (aki nem úgy néz ki, hogy Canossát járni tért volna haza inaszakadtából), mielőtt még valahogy csak eltávolítják, kézenfekvő megoldást választott. Tekintve, hogy korábban a szóbanforgó béremelést helyeselte, sőt szorgalmazta, sőt egyenesen kezdeményezte: most a kivételes fizetéseket későbbre ütemezte be – majd a többi közalkalmazottéval együtt... Már ha az akkori ellenzék meg nem fúrja.

Ilyen körülmények között különös súlyt kap NL fájdalmas sikolya, miután ME bejelentette a halasztást: „Most már van, vagy pedig nincs Romániának funkcionális kormánya?” Akár egy héttel ezelőtt ez a kérdés nagyon erős lett volna. Most viszont NL azt a látszatot kelti vele, hogy egy ideiglenes vezetésű kormányt, amelyik megháromszorozta (volna) a fizetését, funkcionálisnak tartott, az pedig, amelyik ezt visszavonta, nem funkcionális.

Apropó, funkcionalitás. A kormány által kilátásba helyezett általános fizetésemelés egyes kategóriáknál állítólag elérheti a hetven százalékot. (Elsősorban, remélhetőleg, az önkormányzatok alkalmazottainál.) Miután a csonkítás előtti szintnél is magasabbra emelkedett a (reál)bér és a nyugdíj. Miután az áfacsökkentés nyomán sok minden érezhetően megolcsult, olyannyira, hogy a rendszerváltás óta először került negatív tartományba az éves infláció (miközben a fogyasztás nem csökkent). Miután az ország most már két éve európai viszonylatban élen áll a gazdasági fejlődés ütemét tekintve. Miután az európai alapok lehívása megsokszorozódott. Miután a gyógyszerárak Romániában a legalacsonyabbak az EU országai közül. Miután most már – története során először – Romániát autósztráda köti össze az Európai Unióval. Miután – az Unióban a legmagasabb költségvetéssel rendelkező Corina Creţu biztos jóvoltából is Románia sohasem látott mértékű támogatásban részesül, s beindul az Európai Unió második legnagyobb keretösszegű operatív programja

Tehát Románia valószínűleg egy olyan boom előtt áll, amely csakugyan a keleti régió vezető országává teheti. Hogy mindezt egy olyan kormánnyal érte el, amely az orkánerejű ellenszélben és úgyszólván hetente változó összetételben is három röpke év alatt a legeredményesebbé vált Románia történetében – szinte csoda. Vajon milyen sikerek, rekordok sorjáznának a kormány (és hazajáró lelke) mellett, ha még funkcionális is lenne?! Hát még ha hagyták volna dolgozni! De nem baj, jön a parvenü papagáj „saját kormánya”, és a dolgok megint a szokott medrükbe kerülnek. Kíváncsian várjuk, hogy az RMDSZ-t is sajátjának tekinti-e – és viszont...

Ui.

Tudom, kockáztatom a megvetést, hogy a kormány sikereiről merek írni, miközben ME mankóval és nevetséges pofaszakállban jött haza ottomániából, a krónikus hazugságairól és galád bűntetteiről nem is beszélve.

Különben írásom végére már tegnap délután pontot tettem, mire jött az újabb fészbukás híre: ME visszalép a pártelnöki tisztségéből. Megint egy meglepő húzás! Ha nem tudnánk, hogy a kormánytöbbség kulcsfigurái ordas zsarolások és vádfenyegetések hatása alatt szenvednek és cselekszenek, szinte osztanánk az ellenzéki párt társelnökének gyanúját: újabb diverzióról van szó. 

Kimaradt?