Sebestyén Mihály: Kapcsolati tőke
Már most erősen sajnálom a konstancai és mangáliai török-tatár tanerőket. Hiszen aki előre tekint, az előbb utóbb rájön arra – ha nagyobb egységekben és főleg kétségekben képes gondolkozni –, hogy az érettségi dolgozatok másmegyés javítási ötlete elvethető, kimerül vagy nem hozza meg a kívánt eredményt.
Lehet, hogy az első évben még lesz valami felmutatható sikerélmény: több jó dolgozat kerül ki a maturandusok keze közül, ugyanis a másmegyei tanerő – az irigységen kívül – semmilyen elfogultságot nem érez majd, ha netán kiderül, hogy a Tulcea megyei matekosok, akiknek dolgozatait Biharban mérlegelik, jobbak, mint a helyiek vagy fordítva. De az is megeshet, hogy az országos átlag így is ugyanaz lesz, mint korábban, a hagyományos javítási modulban. Csalások, sunyiságok és trükkös puskázások eshetnek, a javítók, bizottságok lépre mehetnek, de az országos átlag nem évjáratonként, nem javítási módszerváltással változik (pedagógusi tapasztalat mondatja ezt a szakemberrel, nem velem, ugyan kérem, én csak segéd-vizonárius vagyok), hanem generációnként vagy legalábbis tízévente tapasztalható elmozdulás.
A következő tanévekben azonban ismerve hazánk nagyfokú társadalmi és földirati mobilitását, a belső migrációs tényezőket, együtthatókat és kényszereket/serkentéseket, az összhazai szolidaritás lép működésbe. Szülők, iskolák, tanárok, lefizetettek, őskorruptok vagy kezdő megkenhetők Románia Nagyonkapitalista Köztársaságában kiépítik a kapcsolati rendszert. Összezárnak. Mondanunk sem kell, elektronikusan. Rokonfokon, ismeretséggel. Alakulnak majd megyeközi börzék, amelyen megvásárolható, cserélhető lesz a megyepárosítások pontos menetrendje. Tehát alig 500-600 vacak euróért megszerzhetó lesz ezen a börzén, hogy Kolozs megye melyik más törvényhatóságban érdekelt 2017-ben, sőt újabb 1000-1500 euróért és egy szomáliai wellnes értékében befolyásolni is lehet majd a döntést a minisztériumban, ahol minden megyének lesznek beépített emberei, tarifája és hathatós keresztkapcsolatai. Ezt nevezik a szociológusok és újabban a nagyközönség menedzserhajlamú elemzői kapcsolati tőkének.
Na most már, az országos szimatrendőrség és Likas Viktor (a Wikileaks) emberei hamar kiszivárogatatják – egy-két évjáratnyi érettségi vizsga után –, hogyan is működik a honcsalói rendszer (angolosan: home-system), és ekkor, bízva az Európai Unió kölcsönösségi építményében, a román dolgozatokat Olaszországban (addigra az ország értelmesebb fele már ott él, Moldávia csak tartalékmegoldás lesz), a magyar dolgozatokat Magyarországon, a németeket pedig Ausztriában, Svájcban vagy Alsó-Szászországban javítják majd. A mateket Dániában, a földrajzot mondjuk a franciáknál, a vallást Vatikánban, Kievben, Amsterdamban vagy Jeruzsálemben – felekezetek szerint – és így tovább.
Persze számítani kell arra, hogy – valamit valamiért – az olaszok (moldávok), magyarok és osztrákék, svájcék vagy az alsóbb szászok, felbuzdulva a rendszer újszerűségén és multikulturalis hatékonyságán, összeurópai jellegén, azt kérik, hogy a romániai pedagógusok javítsák az ő dolgozataikat. Elképzelhető, hogy a törököket is elfogja az érettésigi-hisztéria, és ők a konstancai tanárokkal javíttatnák több millió török maturandus dolgozatát. Annyira túl lennének terhelve, hogy Németországból kellene segítséget kérniük, ugyanis ott él a legnagyobb török közösség a vén Európában.
Ám ha ezen meg a kölcsönös román-bolgár vetélkedésen is túltettük magunkat, akkor is előáll a mindannyiunk által jól ismert nacionalizmus. Azt fogják mondani a mindig szolgálatban levő idegengyűlölő hazafiak, hogy nem lehet bízni a győri tanárok objektivitásában, mert azok módfelett kedvezni fognak a jegyek osztogatásában a csíkszerdai Márton Áron, a vásárhelyi Bolyai Farkas vagy a kolozsvári Báthory nemzeti(ségi) kollégiumok (pardon: főgimnáziumok) már majdnem huntudatú vizsgázóinak, és megfúrják a cserepartnerséget. Helyette azt javasolnák, hogy javítsák a finnek, észtek vagy mordvinok a dolgozatokat. Ám ezekről az északi népekről köztudomású, hogy nem akarnak vegyülni érettségi dolgában a többi tagálllammal, elég a saját bajuk, úgyhogy ott nincs efféle érettségifóbia, -hisztéria, biztonsági pandémia. Ott az egyetemi felvételin szűrik ki a jókat, a többiek pedig túlesnek a maturán, és elszegődnek ápolónak az Unió tanárai és diákjai számára rendszeresített elmeszanatóriumokba.