Írhatnánk azt: a kör bezárult. Megalakulása után hosszú ideig az RMDSZ mindennapi vezetését az ügyvezető elnökség látta el, a Markó-Takács korszak után a testület átalakult főtitkárságga, a kolozsvári kongresszus és a szombati marosvásárhelyi SZKT után pedig megint az ügyvezető elnökségé a kormánybot a hétköznapokban, immár a Kelemen éra második felvonásában.

Csakhogy egy kissé a szavak mögé kell néznünk: egyrészt a romániai magyarság érdekképviseletének modellezésére nem a legtalálóbb mértani fogalom a kör, másrészt az irányításra sem a legmegfelelőbb jelkép a kormánybot – és a korszakolás is csak inkább csak időrendi besorolás. Az RMDSZ ugyanis nem mindig ugyanazon a pályán haladó és nem is valamiféle központi, kézi vezérlésű szervezet. Ha működésére illusztrációt szeretnénk találni, akkor sokkal jobban megközelíti a valóságot a háló, amelyet a maga csomópontjaival, összeköttetéseivel, törvényszerűségeivel vagy kilengéseivel a szabályok alól éppen erdélyi és székelyföldi származású, ma már világhírű magyar tudósunk tanulmányozott a legalaposabban és legkövetkezesebben.

Az RMDSZ ugyanis romániai magyar politikai testületek, önkormányzatok, szakmai érdekvédelmi szervezetek, magyar művelődési és oktatási intézmények és sok más civil szervezet tevékenységére próbál valamiképpen rálátni, s nem központosított irányítással, hanem állandó kapcsolattartással úgy összehangolni, hogy mindig kidomborodjon a lényeg: a magyar nemzethez tartozó romániai magyarság romániai állami keretekben is képes megteremteni a saját, a románságra és Európára, általában a világra nyitott társadalmát. Ez a független és helyzetismerő politizáláson alapuló szemlélet egyrészt meggátolja az asszimilációs folyamatokat, másrészt pedig elkerüli az önmagunkba zárkózást, a skanzen-életet, az olyan, behúzott redőnyös házbeli létet, amely mellett gyorsan továbbhalad az idő, málladozó falakat hagyva hátra.

Ebből a szemléletből fakad, hogy a romániai magyarságnak ott kell lennie a politikai-gazdasági és társadalmi életnek minden olyan színterén, ahol törvények, döntések születnek, ahol ezeket ellenőrzik és végrehajtják. És nem csupán ott kell lennie, hanem a demokrácia kereteit mindegyre bővítve, egyre inkább kezdeményező szerepet kell betöltenie és mások előre mutató elképzeléseit is támogatnia kell, fel kell vállalnia.

Ha egy picit megböknek és sündisznó állásba gömbölyödöm, amíg elmúlik a veszély, majd utána óvatosan szimatolni kezdek és teszek néhány bátortalan lépést – ez nem követendő politika. Mint ahogyan az sem, hogy a körülményeket figyelembe nem vevő hordószónoklatokat tartok, amelyek elhangzása után esetleg sokan tapsolnak, majd hazamennek és minden marad a régiben.

A követendő politika az állandó, következetes és cselekvő részvétel minden olyan intézményrendszerben, amely befolyásolhatja romániai magyarság életét, a romániai magyar családok és egyének életét. Ezért kell föltétlen politikai győzelemnek – és nem a bársonyszékekhez való ragaszkodásnak, ahogyan néhányan állítják – tekinteni a parlamenti választásokhoz kapcsolodó alternatív küszöb elfogadását, hiszen ez még akkor is biztosítja a törvénykezési ottlétet, ha esetleg egész sor választási részvételt befolyásoló tényező közrejátszásanak eredményeként nem sikerül elérni a továbbra is legfontosabbnak célnak tartott öt százalékos szavazatarányt. Az RMDSZ kongresszus újratervezési jelszava nyilvánvalóan ezt az utóbbi számot célozza meg, hiszen az érdekképviselet és a közösségi részvétel kiszélesítését szorgalmazza nem csupán különböző tevékenységi területek, hanem akár nemzedékek tekintetében is.

A Kulturális Autonómia Tanácsának felkérésére az elmúlt időszakban konkrét és gyakorlatias stratégiák készültek a művelődés legkülönbözőbb területein, és nincs ez másképpen az oktatás tekintetében sem. Az elkövetkező választások lehetővé teszik az RMDSZ fontos eszközének, támaszának: a helyhatóságoknak a megerősítését is, márpedig ez az a közeg, amelyen keresztül az RMDSZ és a lakosság kapcsolata leginkább megnyilvánul. Az elmúlt negyedszázad megmutatta nem csupán a romániai magyaroknak, hanem a magyarországi kormányzatoknak, hogy az RMDSZ pótolhatatlan. De működése javítható, ezért fontosak a különböző, kisebb-nagyobb testületi tanácskozások.