No, eljött az ideje annak is, hogy az adóhivatal a pár lejes borravalókból felhalmozott hatalmas vagyonokkal foglalkozzék. Sok kicsi, ugye, sokra megy, az ember eddig nem is értette, miből futja a csóró pizzásfiúnak egész nap motorozni, a taxisofőrnek autókázni, a pincérnek nap mint nap vendéglőben ülni. Hát a borravaló, persze!

Most aztán vége a jó világnak. A borravalót is megadózzák, az ebből származó óriási bevételből épülnek majd bizonyára az autópályák… Csak még néhány apró problémát kell megoldani. Például azt, hogy a borravalóból pimaszul meggazdagodók ne tudják eltitkolni a kapott jattot.

Pénzügyminiszterünk gondoskodott erről. Ennek több változatát is kidolgozta. Így például a – mondjuk – pizzásfiúnak átadott borravalót követően a megrendelőnek be kell mennie az üzletbe a borravalóról kiadott számláért. Ez ugyan kissé furcsa megoldás lenne, hiszen a megrendelő éppen azért kérte a házhozszállítást, hogy ne kelljen bemennie az üzletbe – de hát az ember kész áldozatokra is az állam érdekében.

Egy volt államfői szóvivő a receptet ki is próbálta. A házhoz szállított 25 lejes pizzáért 5 lejes borravalót adott, majd megkérte a futárt, vigye be kocsijával a céghez. Csakhogy a fiú robogóval közlekedett, így aztán taxit hívott. Miután számlát kapott a pizza-borravalóért, nyilván borravalót adott a taxisofőrnek is – amiért be kellett mennie a taxivállalathoz. Így a pizza összesen 65 lejébe került és két óra múlva, hidegen fogyaszthatta el.

Rájött erre a pénzügyminiszterünk is, ezért újabb javaslattal állt elő: elég, ha a futár a cégénél bediktálja és leszámlázza a borravalót. Az viszont nem tisztázott, hogy a számla miként jut el a megrendelőhöz, akinek – a törvény értelmében – kötelezően kérnie kell a számlát!

A pénztárgépgyártó cégek esküsznek rá, hogy az országban nincs is olyan gép, amely egy termék esetében áfás és nem áfás számlát is képes kiadni. A borravalóért ugyanis áfát nem kell fizetni.

Az esetleges újabb pénztárgépek beszerzése nem kevés pénzbe kerül – nem biztos, hogy a befektetés megtérül a megadóztatott borravalókból (erre egyébként feltehetően az adómentes jattokból sem futná). A taxiórák ugyanis a kerék forgásszáma, meg az állási idő szerint működnek – a borravaló nincs beléjük táplálva sehol a világon.

Meg aztán ott vannak a manele-énekesek, akik az esküvőkön rongyosra keresik magukat. Melyik részeg-félrészeg vendég, vőfély tartja számon mekkora bankót ragasztott az énekes homlokára? A megoldás csak az lehetne, ha a pénzért cserében az énekes számlát ragasztana a kedves vendég homlokára.

De van még más hiba is. A pénzügyi tárca honlapja a borravalót fizetési természetű jövedelemként tatja számon, hiszen a munkaszerződéssel jár együtt. Elvileg tehát társadalom- és egészségbiztosítást is kellene fizetni érte. No, ezt hogyan lehetne nyélbe ütni?

Aztán: az egységekben az alkalmazottaknak a munka felvételekor külön füzetben kell rögzíteniük, hogy mennyi pénz van náluk. De mi történik, az ebédszünetben elköltött pénzzel? Talán lennie kellene még egy füzetnek, amelybe mindenki beleírja, mennyit költött ebédre. És jó lenne még egy füzet, az ebédért adott esetleges borravalók rögzítésére. Meg a borravalóért kapott számlákat feltüntető füzet. Ez jót tenne az irkagyárosok termelésének is.

Pénzügyminiszterünk látja a bökkenőket, de úgy véli, nincs olyan törvény, amely minden apróságra kiterjedne. Főleg Romániában – tette hozzá helyesen.

Persze – ugyancsak Romániában – a gondok megoldásának van rövidre zárt útja is. A futár, a taxisofőr stb. nem vallja be a borravalót – ami (láthattuk) a megrendelőknek is igencsak megfelelne. A kapott összeget leadhatná például egy ismerősének, esetleg haza is vihetné, esetleg elfagylaltozhatná… Aztán majd az adóellenőr állapítsa meg, hogy a gyomortartalomban mennyi a borravaló…

Én egyébként teljesen megértem, hogy az adóügynökséget ennyire foglalkoztatja az adózatlan borravaló kérdése, hiszen annak idején az Egyesült Államok legnagyobb gengsztere, Al Capone is piszlicsáré adóügyeken bukott le. És abban is reménykedhetünk, hogy ameddig megoldódnak a pizzásfiú meg a taxisofőr és társaik vagyonképző borravalói körüli gondok, gyakorlásképpen idejük lesz talán néhány „igazi” romániai Al Capone vagyonával is foglalkozni.