A szülők egy része mellette van, egy része ellene – mondta Dragoş Pătraru, a Starea naţiei műsorvezetője arról a tanítónőről, aki egy felvétel tanúsága szerint porig alázott egy hét éves kisfiút. Az eset egy kolozsvári iskolában történt, ami azt mutatja, az ún. nagyvárosokban sincs szemléletváltás a tanítás módszereit illetően. Igaz, én a tudósítás egyik mondatának értelmét sem értem: „A tortúra végén a kisfiú végül helyes válaszokat adott a feladatra.” Ez talán igazolná a „módszert”?!

A szülők megosztottsága különben még szomorúbb, mint a tanítónő „viselkedése”. Azt hittem, ha egy „pedagógiai káder” vagy „tanügyi alkalmazott”, vagy minek nevezzem, lehülyéz egy gyermeket, és nemcsak ő alázza meg, hanem az osztállyal is megaláztatja, az már tényleg nem gerjeszt vitát, hiszen hol van itt vitatkozni való?! Gondolom, senki nem szeretné, ha a gyermekét lehülyéznék.

Persze, naiv vagyok, hiszen akad, aki a pedagógia csúcsának érzi a „féleszűzést”, maga is gyakorolja, és jókedvében selma mosollyal mondogatja, „ezek nem voltak katonák”. Hogy még nem is lehettek, hogy ne is legyenek, odáig el sem terjed az illetőnek nem is az intelligenciája, hiszen azt bármikor lehet csiszolni, hanem az empátiája, amit már jóval nehezebb.

Mások szemében az eredmény mindent igazol. Ha az osztály kórusban üvölti, „ÉBRESZTŐŐŐ!”, s a gyermek „végül helyes válaszokat ad”, akkor minden rendben van, akkor a nőnek (elnézést, de még egyszer le nem írom, hogy „pedagógus”) „mégiscsak igaza volt”, „nem véletlen, hogy 200 éve tanít”, „tudja ő, amit tud”, és más hasonló eszementségek.

De hát mit várunk egy olyan társadalomtól, melyben lámpással kell keresni egy olyan intézményt, ahol nem injekciókkal „szabadítanak meg” a függőségedtől? Egy olyan társadalomtól, melyben rálegyintenek egy felpofozott nőre? Egy olyan társadalomtól, melyben a felpofozott nőt a saját anyja küldi vissza a férjhez, aki felpofozta? Egy ilyen társadalomban a megalázás nem kivétel, hanem szabály, és bevallottan vagy sem, a rendszer működésének alapeleme.

Akiket gyerekkorukban vertek, azok felnőttkorukban is csak verni tudnak. Tisztelet a kivételnek, mely nem kevés, de még nem érte el a kritikus tömeget.