Persze, hogy rémség az, ami a délkelet-ukrajnai részeken zajlik, és ebből a rémségből cseppet sem vesz vissza, hogy a megoldások elméletgazdagok, de garanciaszegények, a nyugati diplomácia pedig moszkvai tipegőben jár. Az is meggondolkoztató, hogy zömmel republikánus, McCain-es kongresszusi nyomásra az eddig mediáló médiában megjelent egy konfliktusvonal, amely az orosz fegyverek ellen immár a külső fegyverbevetést követeli. Az óperencián túli sajtó nem hajlandó felnyitni a mi csipás közép-europai szemünket, hogy ez rejtett NATO-hadmozgás, USA-turbózta gyorsreagálású EU-kontingens, vagy csak ukrán regulárisok amerikai „deffenzív”, vagyis „védekező” fegyverekkel való ellátása lenne.

A hülyeség: ez „deffenzív”! Egy légvédelmi nehézgéppuska csak felfelé és kizárólag repülőgépre sül el? Igen, amennyiben nem félné lassan már Mari néni is Putyin diverzáns agyát, deffenzívnek lehetne majd’ mindent deklarálni, de addig is könyörgök: csak csendben és hatékonyan küldeni oda fegyvereket – már azért is, mert csak így lehet a siker kulcsa a diszkréció és az abból eredő meglepetésfaktor. Különben az odaküldött fegyverzet csak Moszkvának szolgáltat muníciót a sorozatos casus bellik valamelyikéhez.

Nem gyáváskodom, ha az ellenfél piszkosan játszik, akkor tessék viszontpiszkoskodni, s azt is értem, hogy a „megtelefonált” lépéseknek az az elméleti szerepe, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics hátralépjen. De kérdem: van olyan őrült, aki Putyint félénknek vagy akár óvatosnak tartja?

S még valami, fel kell készülni a legújabb orosz fogásra, ami jóval túlmutat azon, hogy a füstbement asztanai, semmissé kacagott berlini egyezkedések mögött továbbra is ott van az ukrán-orosz kontaktzóna mélységében felhalmozott orosz klasszikus, önjáró és rakétatüzérség, és onnan lövik nagy nyugodtan az ukrán vonalakat. A konvencionális hadviselés-józanész szerint azért, hogy a csapatok bevonulása előtt szétpuhítsák az ukrán erősségeket.

Az oroszok újra bevetett csodafegyvereazonban a politizált média, az, hogy írva és sugározva egyre keményebben fellépnek a legutóbbi ukrán sorozások ellen. Porosenko elrendelt egy nyárig zajló háromlépcsős sorozási folyamatot. A haditechnikai hiányt (az ukrán hadsereg még mindig zömmel szovjet fegyverzetű) pótolandó, igyekszik egyre több katonát a keleti végekre küldeni. Moszkva ellenlépése az, hogy segíti emelni a potenciális ukrán harcosok hangulatát a háborúba vonulás ellen, kérdésekkel bombázva a szomszédos ország médiafogyasztóit: minek harcolnának, kiért harcolnának, milyen eséllyel harcolnának, mennyire szeretnének meghalni?

Jó tudni, hogy a már eddig is nagy vérveszteség, az állam ingatagsága és a belső megosztottság miatt meglehetősen alacsony az ukránok berukkolási kedve, a nem ukrán ukrajnaiaké meg érthetően nulla. Véletlen tán, hogy az orosz immigrációs törvények, amelyek szerint az Ukrajnából menekültek harminc napig maradhatnak az ország területén, hirtelen megváltoztak, és a felső határ immár kilencven nap, persze hosszabbítási lehetőséggel akár augusztusig? Augusztus az ukrán sorozások záróperiódusa.