Szigorúan nyelvművelő felelősségtudatból nem mehetünk el szó nélkül a jobboldal Őszödjének nevezett Simicska ámokfutás nyelvi megformálása mellett. Politikai és maffia szempontok alapján agyon fogják elemezni. Mi nézzük magát a dolgot az anyanyelvünk állapotán érzett aggodalom és a közösségi kultúra emelkedettebb szempontjából.

Valamelyik francia szótáríróról jegyezték föl, hogy egy illemtanból kiművelt hölgy szóvá tette: a nyelv kincseit begyűjtő nagy munka az összes olyan szót is tartalmazza, amelyet művelt ember nem mond ki. A szótár írója csak annyit válaszolt: ezt csak az tudhatja, aki egyenként kikereste az általa kifogásolt nyelvi eszközöket.

Ne legyünk álszentek, közéletünk állapota már régen az alá a szint alá süllyedt, amire még van eszközünk a nyelvi kincstárban. Azaz már mélyebben van, mint a leggyalázatosabb káromkodásunk. Simicska úr pedig csupán azt kívánta jelezni erős verbális felindultsággal, hogy helyzet és állapot állt elő. Mondhatta volna szebben! Lightosabban. Ahogy Gyurcsánytól nem esett jól, hogy utcasarkok pénzért vásárolható ledér és könnyűvérű leányához méltó jelzőt aggatott a kies hazára (kurvaország), úgy a jobboldali oligarcha is mondhatta volna a miniszterelnökre, hogy aljas módszereket alkalmazó nem egyenes ember. Szerinte. És valószínűleg célba ért volna az üzenet, dekódolta volna a sajtó, és tudta volna mindenki, hogy elindult egy háború. Folytatódott. Eszkalálódott.

Nyelvészeti és illemtani megerőszakolt állapotában már régen kesereg a magyarság jobbik része, hogy közéletünk (irodalom, sajtó, politika) igencsak szabados beszédűvé vált, nagyon megnehezítve ezzel a tanítók és nevelők munkáját, akik egy egészen más nyelvi eszmény irányába terelnék a felnövekvő ifjúságot.

Elsősorban a liberálbolsevik sajtó és irodalom a bűnös, a konzervatív és hazafias írók inkább ápolják, nyesegetik, gazdagítják a nyelv szépséges kincsesházát. Annál meglepőbb, hogy most a jobboldalon hangzott el a mocskos beszéd, és nyelvi (egyben erkölcsi) megfontolásokból máris kijelenthetjük, hogy annak nem lehet igaza, aki ilyen csúnyán beszél. Arról nem is szólva, hogy Miniszterelnök úr személyét próbálja beszennyezni, aki már nem azon a szinten van a magyar néplélekben, ahol még kritika illethetné. A történelmi alakokkal, szobrokkal nem szemtelenkedünk, mert csak magunkat minősítjük! És a másik oldal képviselői – biztosak vagyunk benne – nem fognak eddig a szintig lealacsonyodni, ha válaszolnak. Ha meghallják egyáltalán. Ha fölér hozzájuk.

Nyelvművelő szempontból is erősen kettészakadt (vagy háromba, négybe, ötbe) az ország. Ugye, van az a Wassalbertes, emelkedett hazafias nyelvhasználat, amely szobrokban, versekben és tiszteletben nyilvánul meg; van a polkorrekt (PC) igény, amely nyugatról beszüremkedett, és ezeréves nyelvi eszközeinket kritizálja (hogy ne mondjunk buzit, cigányt, oláht, cselákot); van ez a hétköznapi vulgaritás, amelyet nem tudunk eléggé elítélni, de ettől még terjed; van a politikusi semmitmondás, amikor beszél valaki, és nem mond semmit, mintha csak a pártállam (ifjúságunk) legszebb éveit élnénk újra; és van a kormánydicsérő sajtó, amely úgy tud lihegni, hogy csak szépeket mond, sikereket és dicsőséget lát…

Nyelvművelő szempontból azt kell mondanunk, hogy sokszínű a helyzet, és egészen reménytelen. Mert a nyelv a mindenkori állapotok hű tükre.

A szerkesztő utószava

Szerzőnk az O-S vita egyik korábbi szakaszában is beleérzéssel írt a maszol.ro-n az emelkedett ügyről, amely akkor éppen megoldódni látszott: „Állítólag vége lesz az Orbán-Simicska háborúnak, kiszivárgott hírek szerint a főnök már a tavaszi választási győzelem után megüzente az egykori szobatársnak, hogy túl nagyra nőtt a birodalma, vegyen vissza magából, ám a gazdasági hatalommal rendelkező oligarcha megpróbált keménykedni, és a sajtóbirodalmában a kormányzatot komolyan bíráló cikkek jelentek meg. Némely elvakult liberális véleménymondók már egyenesen a Fidesz belső válságáról beszéltek, amely a leginkább fenyegetheti a miniszterelnök hatalmát. De nyugvóban a harci zaj, megegyezés-közeli állapotban a felek, ők is belátták, hogy csak az országnak rossz, ha nagyjai civakodnak, s az árva nép magára hagyottan küszködik a mindennapokban.” Újabb fordulatokra számíthatunk?