“Az első forduló tehát számunkra most főleg a magyar–magyar versenyről szól – hiszen ezúttal nem kell a parlamentből való kieséstől félni. A képviselet elvesztésével való riogatás most tárgytalan, az eddigi eredmények és programok alapján döntheti el mindenki, melyik magyar jelölt, melyik magyar politikai oldal politikáját, jövőképét tartja hitelesnek és támogatásra méltónak.”

Ebben a két mondatban voltaképpen az az érvrendszer rejtőzik, amellyel az Erdélyi Magyar Néppárt kampányolt a romániai államelnök-választás első fordulóját megelőző napokban. Hajtsunk fejet a benne rejtőzkődő logika előtt! Majd, ha ezt megtettük, az idézett mondatokat – immár az első forduló után – tegyük múltidőbe.

“Az első forduló tehát számunkra most főleg a magyar-magyar versenyről szólt – hiszen ezúttal nem kellett a parlamenti kieséstől félni. A képviselet elvesztésével való riogatás most tárgytalan lett, az eddigi eredmények és programok alapján dönthette el mindenki, melyik magyar jelölt, melyik magyar politikai oldal politikáját, jovőképét tartotta hitelesnek és támogatásra méltónak.”

És minthogy a logika nem függ az időtől, alapjait már az ógörögök kidolgozták, megint hajtsunk fejet a mondatban rejlő érvrendszer előtt.

A romániai magyarság ugyanis meggyőző arányban eldöntötte, hogy melyik magyar politikai oldal politikáját, jövőképét tartotta hitelesnek.

Az RMDSZ és annak jelöltje, Kelemen Hunor bizonyult a nem is akármilyen győztesnek. Immár a szavazatszámok vetnek véget azoknak a feltételezéseknek, miszerint a romániai magyar politikai porond új szereplői bírnák a romániai magyarok többségének bizalmát.

És minthogy az EMNP jelöltje nagyjából az államelnöki indulásához szükséges aláírások számának a negyedét érte el, és azt szokták mondani, hogy a magyar emberek saját meggyőződésükből fakadó döntésüket nem változtatják meg, ebből az a következtetés vonható le, hogy egyrészt azoknál a bizonyos nyilvános aláírásoknál befolyásolásoknak tettek eleget, a szavazófülke magányában viszont már valóban önállóan döntöttek. Másrészt pedig az is  feltélezhető, hogy a kétszázezer alírás között bőven akadtak olyan hazai román állampolgárok, akik a választásokig már el is feledték, hogy mit írtak alá és kit jelöltek.

A választások első fordulója tehát végső soron a számok nyelvén bizonyította be – újból, és ki tudja már hányadszor – az RMDSZ szilárd beágyazódását a romániai magyar közösség mindennapi életébe, és ugyanakkor utalt arra is: nyilatkozatokkal, nyílt levelekkel és sűrűn megfogalmazott ilyen vagy olyan dörgedelmekkel ezen az állapoton nem lehet változtni.

Másképpen fogalmazva: az immár gyakorlatilag is megélt választás szabadsága arra utalt, hogy a romániai magyarság továbbra is szereti és óhajtja az egységet, továbbra is amellett tör lándzsát, hogy kisebbségi sorban ne egymással próbáljunk küzdeni, hiszen a romániai közélet pályáján bőven akad, akivel azért harcoljunk, hogy eddig kívott jogainkat ne csak megtartsuk, hanem szélesítsük és a Románia minden állampolgára számára egyaránt érvényes emberi jogok mellé a közösségi jogokat is megszerezzük.

Nem megy ez egyik napról a másikra, nem megy nagyotmondással, mint ahogyan arról az az SZNT, illetve vezetője is meggyőződhetett, aki egyértelműen az EMNP mellett tette le a voksot. Ám ebből az is kiderült: ahogyan az EMNP-nek, úgy az SZNT-nek is hiányzik a társadalmi beágyazottsága. És nem is jön el mindaddig, amíg egyetlen személy kézzel szeretné vezérelni, és ráadásul úgy, hogy akinek más a véleménye, azt azonnal kipenderítik valamennyi tisztségből. A demokráciát alighanem először a szervezetben kellene megtanulni, és csupán azután tanítani másokat.

A romániai elnökválasztások első fordulója a romániai magyarság viszonylatában egyértelműen a gyakorlati, az életközeli politizálás győzelmét jelenti a szavak populizmusa fölött. Két megyében, ha úgy tetszik, a szűkebb értelemben vett Székelyföldön, Kelemen Hunor az első helyen végzett. Saját szülőföldjén, Csíkban és saját szülőfalujában, Karcfalván pedig a legnagyobb a százalékos előnye.

Azaz megcáfolta a közismert bölcsességet: próféta lett a saját hazájában. Noha a prófétaság áll tőle a legtávolabb.