Miközben normálisabb országok igyekeznek felszámolni a szegénységet – vagy legalább is a statisztikák különös nyelvezetével eltitkolni a koldusok számát –, addig Romániában hatmillió koldus kerestetik. Igaz, Romániában minden „eredeti”: az volt a Ceauşescu-féle „szocializmus”, azzá lett az Iliescu által elképzelt „kapitalizmus”, és nem kevésbé tűnik sajátosnak és egyéninek a kolduskeresés.

De miért is keres mostanság hatmillió szegény embert a kormány, pontosabban az európai alapokkal foglalkozó minisztérium? Azért, mert százmillió eurós pályázatot hirdetett meg, amelynek nyomán 18 kilós élelmiszercsomagokat oszthat ki a szegénységküszöb alatt élő embereknek, akik létszáma – a kormány adatainak megfelelően – hat és fél millió.

Mindez igencsak derék, nemeslelkű cselekedet lenne – csupán az időzítéssel támad némi baj.

A meghirdetett versenypályázat szerint ugyanis a lisztet, olajat, cukrot, babot meg – a szegény emberek számára – egyéb földi jókat tartalmazó csomagokat éppen október vége és december közepe között kellene szétosztani. Vagyis az államfő-választások időszakában. Az utóbbi huszonöt év kormányzása pedig igencsak gyanakvóvá tette az embereket, akik megtanulták: a kormány „szociális intézkedései”, az „ajándékcsomagok”, az ingyen mititej, a kolbászos paszuly, az olcsó sör és cujka osztogatása rendszerint választási céllal, szavazatokért történt, az ingyen cuccok árát a következő négy évben aztán jócskán megfizették.

A politikai elitnek érdekes módon csak most jött meg az adakozó kedve, mindeddig eszébe sem jutott, hogy a szegények segítségére siessen.

Persze, azért haladás is történt. A Ponta-kormány a választási megvesztegetésként kiosztott elemózsiás nájlonzacskókra immár nem nehezen összekalapozott pártpénzeket költ; az európai alapokkal foglalkozó tárca brüsszeli pénzekből ajándékoz. Emiatt van szükség tehát hat és félmillió koldusra (vagyis hát potenciális szavazatra), mert az Európai Uniótól kapott összeget csakis anyagilag hátrányos helyzetűek között lehet szétosztani. Ezért akarja a kormány elhitetni az egész országgal – és világgal – hogy Romániában a lakosság egyharmada él a szegénységküszöb alatt. Voksokért? Bármit…

Persze, a szegénységet nem nájlonzacskókkal lehetne és kellene felszámolni. Ha nem költenének milliárd lejeket a mindenkori hatalom kiskirályaira, ha visszaszorítanák a milliárdos korrupciót, akkor például csökkenteni lehetne az áfát, az illetékeket. Ezt a mostani százmilliót is inkább munkahelyteremtésre, a kisvállalkozások megkönnyítésére kellene fordítani – ami a legjobb „alamizsna” lenne a szegénysorsúak számára.

Nem tudni, mit szól majd Brüsszel ahhoz, hogy Romániában uniós pénzeket használnak – szavazatszerzésre. Az viszont máris biztos, hogy a hat és félmillió „ajándékcsomag” szétosztása nehéz helyzetbe hozza például a hatalmas kereskedelmi láncolatok által amúgy is fojtogatott kiskereskedőket, akiknek egy ideig a nyakukon marad az árujuk.

A látszatok ellenére sem hiszem, hogy Románia hatmillió koldus országa volna. Ha tévednék, és mégis az lenne, akkor az huszonöt év kormányzásának teljes kudarcát jelentené.