Ha Traian Băsescu valamit megígér, akkor arra mérget lehetne venni – hogy elfelejti. Bőségesen emlékezhetünk ilyenfajta ígéreteire, az ötperces lemondástól kezdve a Mihăileanu utcai ház eladásán át a titkosügynök államfő-jelölt(ek?) felfedéséig. Nos, államfőnk nem mondott le öt perc alatt még két mandátum során sem, nem adta el az enyhén szólva orvul megszerzett házat, és hallgat a titkosszolgákról is, holott ígérete szerint nyilvánosságra hozta volna az illető(k) kilétét az államfő-jelölés végső időpontjáig – amennyiben az érintett(ek) mindezt nem írják be önéletrajzukba. (Ezt becsületbeli kötelességének tartotta.)

Ez az időpont szeptember 23-án lejárt. Traian Băsescu szokásához híven megfeledkezett ígéretéről, amelyet ráadásul a B1 tévé egyik műsorvezetőjének tett az interjú során többször is. Ez a műsorvezető nem sokkal később meglehetősen színpadiasan bevallotta, a hadsereg hírszerző és kémszolgálatának alezredese volt. A hírt a hadsereg rövid nyilatkozatában azzal kommentálta, hogy – nem kommentálja a történteket.

A tizennşgy elnökjelölt mindegyike természetesen élesen tiltakozik az ellen, hogy bármely titkosszolgálat szolgálatában állott volna, a sajtó pedig találgat és igyekszik bebizonyítani, hogy a jelöltek bármelyike – vagy mindegyike – titkos ügynök lehet. Elhangzottak olyan érvek is, hogy Victor Ponta kormányfő a Külső Hírszerző Szolgálat embere lenne; hogy Monica Macoveit még ügyész korában, 1989 előtt beszervezték; a lapjában egykoron eleveneket szülő tyúkról hírt adó Ion Cristoiu pedig azt is felvetette, hogy Klaus Iohannis a német titkosszolgálatnak, a BND-nek dolgozik – úgyis német…

Traian Băsescunak – ha már kirobbantotta a titokzatosnak szánt ügyet – csupán a gyanút mindenkire ráhárító félreértések és a találgatások elkerülése miatt is nyilatkoznia kellett volna (ha lenne ilyen természetű információja) az érintett államfőjelölt(ek)ről. Mi több, már az is érthetetlen, hogy miért hallgatott eddig minderről. És az is kérdés, hogy honnan tud Traian Băsescu a titkos ügynökökről…

Államfőnk igen jól ismeri még az általa megszegett törvényeket is, ahhoz, hogy ne tudná: nem igazán hozhatja nyilvánosságra egy fedés alatt dolgozó titkos ügynök személyét. Ezzel ugyanis igen rossz szolgálatot tenne éppen a titkosszolgálatoknak, és megrendítené a beléjük vetett lakossági és nemzetközi bizalmat, amely – a legutóbbi felmérések szerint – növekvőben van. A NATO nem véletlenül bízta az ukrajnai fejlemények nyomán Romániára a „cyber defence” feladatát. Ez a titkosszolgálatokba vetett bizalmat tükrözi.

De maga Traian Băsescu is többször megdicsérte a romániai titkosszolgálatok teljesítményét, a soraikban végrehajtott reformokat, és maximális bizalmat érez a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója, George Maior iránt.

Traian Băsescu tehát egyelőre bölcsen hallgat az egész ügyről. Persze, az államfő-jelöltként induló titkos ügynök továbbra sem érezheti magát biztonságban. Feltehető, hogy a mandátuma végéhez érkező államfő előbb-utóbb felfedi a titkot (nem úgy, mint Adrian Severin a híres-nevezetes „kémlistáját”). Ezt egyelőre adu ásznak tartogatja, amit viszont a választások eredményének fényében nagyon jól kijátszhatna, bizonyítva: ugyan már nem „játékos államfő”, de még mindig olyan politikus, akitől ellenfeleinek tartania kell.