Székedi Ferenc: Számok – és ami mögöttük van

A közelgő államelnök-választásokra gondolva eszembe jut, hogy 1996-ban nem is akárhogyan, hanem amatőr gépkocsivezetőként magam is részt vettem egy hivatalos, államelnök-jelölti gépkocsisorban. A rendőrautók éktelen hangzavarától kísérve még az éles gyimesi kanyarokban is hajtottunk mint a szélvész, tévés operatőr kollégám kamerájával együtt teljes felsőtestével kibújt az autó ablakán, hogy minél jobb képeket kapjon el, riporterünk pedig lábánál fogva tartotta, nehogy a centrifugális erő kiröpítse. A tenyerem is leizzadt, nem volt pardon, együtt kellett száguldani a konvojjal egészen valamelyik gyimesi művelődési otthonig, amikor Frunda György, az RMDSZ akkori államelnök jelöltje nagy meglepetésemre zsúfolt ház előtt beszélt a programjáról, amelyben az általános romániai reformtörekvések ötvöződtek a nemzetiségi jogokban kívánatos változtatásokkal.

Az államelnök-választásokon akkor Frunda György 761 ezer szavazotot kapott, azaz a leadott voksok 6,02 százalékát és a második fordulóban ez az Emil Constantinescura fordított szavazatarány tette jórészt lehetővé a Ion Iliescuval szembeni győzelmét. 2000-ben az RMDSZ megintcsak Frunda György szenátor indította, a marosvásárhelyi politikusra akkor is közel hétszázezren szavaztak (6,22 százalék), amely más, demokratikus szavazatokkal együtt bőven elég volt arra, hogy a második fordulóban, más demokratikus szavazatokkal együtt, Ion Iliescu jelentős előnnyel végezzen a politika süllyesztőjében azóta eltűnt Corneliu Vadim Tudorral szemben.

2004-ben Markó Béla, akkori RMDSZ elnök vette át az államelnök jelölti stafétát, a magyar szenátorra 533 416-on szavaztak (5, 01 százalék) és nem árt emlékezni: az első fordulóban az az Adrian Năstase végzett az első helyen, aki a napokban jött ki a börtönből, hogy a másodikban majd kevesebb mint három százaléknyi különbséggel – és ebben benne voltak a romániai magyarok szavazatai is – Traian Băsescu hódítsa el a címet.

2009-ben immár az RMDSZ ügyvezető elnökét, Kelemen Hunort bízták még azzal, hogy államfőjelölt legyen, a csíki képviselő akkor 3, 83 százalékot, azaz 372 764 szavazatot kapott, a második fordulóban pedig sorozatos tiltakozások, szavazat-újraszámolások és alkotmánybírósági döntések nyomán megintcsak Traian Băsescu lett az államelnök Mircea Geonă-val szemben, a második fordulóban a javára jegyzett mintegy 70 ezer szavazatban pedig minden bizonnyal ott rejtőzött a magyarok választási szándéka is.

Következésképpen a számok egyértelműen igazolják: az elnökválasztásokon a romániai magyarság valóban a legjelentősebb állami tisztséget meghatározó tényező. Persze, az idézett adatok nyomán az olvasó gyorsan levonhatná azt a következtetést is, hogy lámcsak, valamivel kevesebb, mint másfél évtized alatt a Frundára leadott egykori szavazok száma Kelemennél már a felére csökkent, amihez az EMNP gyorsan hozzátenné: ez is igazolja, hogy az RMDSZ hihetetlen mértékben vesztett a népszerűségéből...

Csakhogy a helyzet ennél az egyszerű megközelítésnél legalább két szempontból is jóval bonyolultabb. Egyrészt, hogy miközben Románia összességében az első fordulós államelnök jelöltek száma nem sokat változott (mindig tíz fölött maradt), addig a választáson résztvevők száma több mint három millióval csökkent, másrészt pedig 2009-ben először tartottak a parlamenti választásoktól elkülönített elnökválasztást. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor egyértelmű, hogy százalékarány ide vagy oda, az RMDSZ politikai súlya az államelnök-választás tekintetében mit sem változott, sőt éppenséggel ezeknek a belpolitikai történéseknek az idején a legnagyobb.

Következésképpen ez a súly a most következő romániai elnökválasztások mérlegében is ugyanilyen döntő, ezért fontos, hogy a jelöltséghez kötelező kétszázezer aláíráson túl, amelyet Kelemen Hunor minden bizonnyal jóval túllép, legyünk majd ott a választásokon is.

Hogy a második fordulóban mit ajánl majd az RMDSZ, kire szavazzunk? Van egy olyan érzésem, hogy ránk bízza (voltaképpen tehet bármiféle ajánlást, a szavazófülke magányában mégiscsak mi magunk döntünk), hiszen a rendszerváltás után huszonöt esztendővel még azoknak is benőtt a fejük lágya, akik későbben születtek. És valamennyien tudunk olyan romániai magyar közösségben gondolkozni, amelynek minden összetevője egyaránt fontos. Erre pedig újból képes felhívni a figyelmet a valamennyi magyarlakta térséget minden bizonnyal újból bejáró államelnök-jelölti kampány.

Kimaradt?