Jogos kérdést tettek fel nekem a minap, s bár nemleges válaszom könnyen jött, azóta töprengek, hogy talán árnyalnom kellett volna a gyors feleletet. A kérdés az volt, hogy át fogja-e venni az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) nevű szunnita szélsőséges csoport a hatalmat az al-Kaida fölött. A válaszom továbbra is nemleges azzal a kiegészítéssel, hogy túl nagy a különbség a két (nem oly rég még egy) egység között, és bár még egy ideig előnyben lesz az ISIS az anyaszervezet al-Kaidával szemben, azért az előbbi harcegység marad, az utóbbi meg annak létrehozója. A Szíria és Irak egy-egy részét uraló szervezet, amely a nevét nemrég változtatta Iszlám Államra, vasárnap kiáltotta ki az Iszlám Kalifátust, amely az iraki Dijalától a szíriai Aleppóig tart. A kalifa a szervezet vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi lett.

Amikor al-Bagdadi 2013 áprilisa környékén megjelent Szíriában, a megbízó al-Kaida elképzelése még az volt, hogy az ottani al-Nusra csoportot fogja támogatni az Aszád-rezsim ellen. Az ISIS azonban nemsokára a felei ellen fordult, és egész sor győzelmet aratott nemcsak a szír kormányerők fölött, de még inkább az ottani ellenálló harci csoportok jónéhánya – így az al-Nusra – fölött is. A „testvérgyilkos” szír tevékenységért – amely egyenesen egy szír-iraki emirátust vizionál – az al-Kaida kitagadta az ISIS-t, most meg már mindkét országban ott harcol az Iraki és Levantei Iszlám Állam.

Az ISIS iraki sikersorozata nyomán az al-Kaida, amely elhatárolódott tőle, háttérbe kerül, legalábbis ami az imidzset és a hadszíntéri sikereket illeti. Nem baj, ha úgy hozza érdeke, megdicséri majd és ismét keblére öleli az ISIS-t!

Azt tudni kell, hogy bár az al-Kaida igazi fegyverténye, a 9/11-es merényletsorozat lassan beporosodik a globális biztonságpolitikai polcon, továbbra is ez a szervezet a leginkább élet-, gondolkodás- és döntésképes: amennyiben egy emirátus vagy kalifátus kereteiben gondolkodunk, ennek a szervezetnek vannak olyan tartalékai, amelyeket nem fenyeget közvetlen tűzpárbaj, összecsapás a szír hadsereggel, ottani ellenállókkal, iraki síitákkal és kurdokkal. Az ISIS éppen ezek miatt a harcok miatt tűnik annyira hatékonynak, félelmetesnek és gyorsnak, ezen kívül pedig rendelkezésre áll a Szíriából és Irakból összerabolt irgalmatlan mennyiségű pénz és az ebből vásárolt, illetve az irakiaktól elvett fegyverzet. Az ISIS mindezen túl, akkor sem kormányzó, hanem végrehajtó képességekkel rendelkezik, és ezt egyelőre egyetlen érvvel támasztom alá. A hadászati tankönyvek egyik vissza-visszatérő és nem új figyelmeztetése, hogy amennyiben valaki nem akar háborút veszíteni, úgy ne küzdjön két fronton, az ISIS pedig épp ebbe a csapdába terelte be magát: mintegy 10 ezer emberét már megosztotta Szíria és Irak között. Ha Szíriát egyelőre nyugvópontnak nevezhetjük (?), Irak minden bizonnyal el fogja onnan vonni a harcosokat, vagy az ottani sikersorozat csapatlétszámmal való támogatása miatt, vagy egy esetleges kudarcsorozat szintén létszámnöveléses helyrehozásáért.

Ugyanúgy, ahogy az ISIS legyőzése szükséges, de nem elégséges feltétele Irak visszanyerésének, az ISIS legyőzése szükséges, de korántsem elégséges tétele az al-Kaida felszámolásának is.