Olvasom, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt Szatmár megyei szervezete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács be akarja perelni a Szatmár Megyei Múzeumot, mert szerintük a múzeum hibájából nem tudták megtartani a március 15-i ünnepségek egy részét. A múzeum igazgatója viszont azt nyilatkozta, hogy az intézményt a nagyváradi Szent László Egyesület kereste meg, és március 15-én népi hangszerek bemutatására igényelte a termet. Arról szó sem volt, hogy valójában nem nekik, hanem másnak kell a terem, sőt arról sem, hogy politikai célzatú eseményt akarnak tartani – mondotta többek között az igazgató –, de ha erre kérik, akkor is megkapják.

Úgy gondolom, az igazgatónak igaza van. A hazai március 15-i megemlékezéseknek, amelyeken mindkét Viktor keresztnevű miniszterelnök üzenetét felolvasták, hivatalosan sehol, semmi nem állta az útját, esetleg Kolozsváron próbálta keresztezni a román Új Jobboldal. A szatmári keltezésű hír viszont újból felhívja a figyelmet arra a zűrzavarra, amely mifelénk intézményi szempontból a közéletet jellemzi és különösképpen hajlamosít arra, hogy – szándékosan nem fogalmazok finoman – átverjék a kisembereket.

Amikor a Székely Nemzeti Tanács bejelentette, hogy Marosvásárhelyen, március 10-én, újból megtartja a Székely Szabadság Napját, és az autonómia-követeléseket a főtéren is átvezető felvonulással akarja megerősíteni, nem kapta meg a meneteléshez szükséges engedélyeket. A tiltásokat, a jóváhagyások elmaradását az SZNT az igazságszolgáltatás különböző szintjein is megtámadta, legalábbis ezt tette közzé nem is egyszer az erdélyi magyar médiában. Már akkor felötlött bennem: hogyan léphet az igazságszolgáltatás elé egy olyan szervezet, amely nem jogi személy?

Nem csak hogy nem állhat ott, hanem megemlékezés vagy tüntetés szervezésre sem nyújthat be igényt, hiszen Romániában, mint bárhol a világon, a közigazgatás és a jogrendszer két típusú jogalanyra épít: vagy a természetes személyek (értsd egyének, akiket mifelénk tükörfordítás nyomán fizikai személyeknek is szoktak nevezni) gondjait-bajait intézi, vagy a jogi személyek (mifelénk egyéni és családi vállalkozások, különböző részvételű és formájú gazdasági vállalkozások, egyesületek, alapítványok, pártok, egyházak, intézmények stb.) legkülönbözőbb vonatkozású kérdéseivel foglalkozik.

Következésképp hivatalosan, jogilag, a Székely Szabadság idei rendezvényének megtartására vagy természetes személy, vagy jogi személy adhatta volna be a kérését. Mondjuk Izsák Balázs mint marosvásárhelyi polgár vagy valamilyen egyesület, amelynek azonban az alapító okiratában nem szerepelhetnek politikai célkitűzések. (A politika ugyanis a pártokra tartozik, ha egyesület vagy alapítvány alapító okiratában szerepel, akkor a bíróságok nem jegyzik be.) Ha nem Izsák Balázs adta be a kérést, akkor azt csupán valamilyen olyan egyesület tehette meg, amelynek programjában mondjuk úgy szerepel a hagyományápolás, mint a múlttal szoros kapcsolatban álló közösségi önazonosság jelenkori kifejezése.

Tovább fonva a logika szálait, egyértelmű, hogy jogilag a Székely Szabadság Napjának rendezvényeit és bármiféle hasonló, törvényesen engedélyezett megmozdulást nem a Székely Nemzeti Tanács szervezte, hanem a mögötte álló Siculitas Egyesület, és bármiféle következményt ennek az egyesületnek, illetve vezetőségének kell viselnie, illetve ennek kell küzdenie a jog eszközeivel a büntetések ellen.

Úgy gondolom, hogy mindezt ilyen egyszerűen és félreérthetetlenül kell közölni a nyilvánossággal, nem pedig állandóan ködösíteni és összemosni a politikát a civil szférával. És ez lehet az alapkívánalom nem csupán a Székely Nemzeti Tanács, hanem valamennyi párt vagy szövetség esetében. Akkor nem kell törnie a fejét a nagyközönségnek, hogy az SZNT-nek plakátokra és buszokra honnan volt pénze, hiszen a Siculitas Egyesület pénzügyi gazdálkodását, a belföldről és külföldről kapott pénzeket az év végi zárójelentésekben nyomon lehet követni, és az EMNP-nek sem kell besurrannia népi hangszerek bemutatása ürügyén egy szatmári múzeumba.

Gyakran mondogatjuk, hogy a hazai politizálás ennyire bukaresti és annyira balkáni. Miért nem teszünk azért, hogy más legyen? Becsületes, őszinte, átlátható és manipulációtól mentes!

Nem vagyok naiv, tudom, hogy az egyéni és csoportos érdekek bonyolult szövevényében roppant nehéz eligazodni. De egyszer talán csak el kellene kezdeni, ha Bolyai János oly sokat emlegetett szóhasználatával mi is egy új, más világot akarunk teremteni.