Lehetetlen próbálkozás ma már a politika hasznáról akár beszélni is a kisembernek, nemhogy meggyőzni őt. Bizonyára még magát Platónt is szembenevetné a kisember, ha a bölcs arról szónokolna, hogy az állam a nagy erkölcsi közösség, amelynek javát az állampolgárok a közös cél érdekében kifejtett önzetlen együttműködése biztosítja. Ki hisz már ebben? Ki hiszi el a görögnek, hogy a demagógia útvesztőjébe sodródott állami élet orvoslása az erkölcsi reform révén valósulhat meg, úgy, hogy ehhez a mintát az ideák világában uralkodó rendben, igazságosságban találjuk meg?

Mert mit láthattunk az elmúlt napokban?

Azt, hogy a másképp gondolkodók, a kisebbségek ellen otthon fellépő Oroszország saját ukrajnai kisebbsége segítségére siet hatalmas katonai arzenálját is bevetve, miközben az emberi jogokra épült Európa azokat az ukrajnai „forradalmárokat” támogatja, akiknek első parlamenti határozata az volt, hogy fosszanak meg több millió oroszt és néhány tízezer románt és magyart a nyelvhasználat jogától.

S e feje tetejére állt világban miért várnánk el, hogy a mi kis országunkban valamiféle platóni elv kormányozza a politikai életet?

Miért lepődnénk meg azon, hogy az a Szociáldemokrata Párt, amely két éve azzal az ürüggyel buktatta meg a demokrata-liberális–RMDSZ kormányt, hogy a magyarok magyar tagozatot akarnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, most azzal az ígérettel kecsegteti kormánykoalícióba az RMDSZ-t, hogy lesz magyar tagozatot a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen?

Az már sokakban – főként kedves székelyeiben – kelthetett megbotránkozást (bevallom, bennem nem), hogy Traian Băsescu államelnök azzal riogatja a román közvéleményt, amit korábban még természetesnek tartott és megígért az RMDSZ-nek. Nagy a veszély! – bandzsít az általa védnökölt politikai alakulat, a Népi Mozgalom potenciális választóira. Nagy a baj, mondja, mert a szociáldemokraták engedélyezik majd a közösségi szimbólumok használatát, megszavazzák a kisebbségi törvényt, s még arra is rábólinthatnak – ami, ugye, már a nemzetbiztonságot kezdi ki –, hogy a magyar betegek magyarul panaszolják el fájdalmukat az orvosuknak.

Oly mértékűvé vált a képmutatás ma a világ- és a hazai politikában, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. A politikusok zöme álarcot visel, s ha lehull az álarc, kiderül: csak szánalmas bohócok!

Mit kezdhetünk mi ezen az arénának álcázott cirkuszi porondon?

Megpróbálhatunk élni az azonnali, alkalmi lehetőségekkel. Csalódásaink ellenére sem adjuk fel. Újra és újra megfogalmazzuk kéréseinket, amelyeket lehet ugyan követelni is, de akkor az eredmény, azaz az eredménytelenség előre kiszámítható. Lehetne, kellene határidőket is szabni az éppen soros partnereinknek, akiknek ideig-óráig szükségük van ránk, de eszünkbe jutnak egyhetes terminusok, amelyeket a kisebbségi törvény kapcsán még a DA-szövetségnek benyújtott érdekképviseletünk.

Be kell látnunk: öt százalékos parlamenti képviselettel valamicskét is csak úgy lehet elérni, ha szükség van erre az öt százalékra a kormányzáshoz. S az RMDSZ – sokak, köztük erdélyi magyarok számára olykor érthetetlen – kitartása a szavát szegő koalíciós partner mellett hozott némi eredményt. Ellenzékbe szorulva sem vesztett sokat a kínnal-keservvel kivívott kisebbségi jogokból. (Mint történt az a magyar képviselettel Szlovákiában.) Nem sokat, de eleget ahhoz, hogy a szövetség úgy értékelje: kormányból könnyebb elérni legalább a jogok visszaállítását, betartását, s ami még a majdani autonómia szempontjából is létfontosságú, finanszírozni a magyar megyéket érintő infrastrukturális beruházásokat.

Számos érvet fel lehet felhozni a kormányra lépés mellett és a kormányra lépés ellen. Észérveket. Érzelmi tényezőket. Én most mégis egy tréfával ütöm el a kérdés élét, ha már úgyis kész kabaré, ami a hazai belpolitikában történik. Korholja a kisebbik testvér a bátyját, hogy miért a nagyobbik csokoládét vette el az asztalról. „Miért, te melyiket vetted volna el?” – kérdi az az öccsét. „Természetesen a kisebbiket!” – válaszolja durcásan az. „Na, az ott van!”

Az RMDSZ a kormányralépést választotta. Annak ellenére, hogy van már tapasztalata róla, mi és mennyi valósul meg az ígéretekből. Ellendrukkerei meg kimaradtak a kormányzásból. Mindenkinek lehetősége van eredeti szándéka szerint bizonyítani.

A politikusokból kiábrándult erdélyi magyarokra ráférne egy kis megerősítés, hogy a kisebbségi érdekképviseletben legalább a politika megmaradt a közjó megvalósításának eszközéül. Mégha a közjó csak olyan icipici is.