Mifelénk elterjedt vélemény: minél nagyobb egy ország és nép, annál boldogabb. Ezért is marakodunk, háborúzunk annyit egymással. Pedig a gyakorlatban ez messze nem így van. Felmérések szerint a világ legboldogabb népeinek listáját olyan kis országok vezetik, mint Dánia, Hollandia, Svédország, Finnország, Svájc vagy Izland.

Ez utóbbi ismételten felhívta magára a figyelmet azzal, hogy mi energia, ötletesség és vele együtt empátia lakozhat egy kis népben, ha a szükség úgy hozza. A mostani gazdasági és pénzügyi világválság a kis szigetországot jobban megrázta, mint Európa többi országait. Elég, ha arra utalunk, hogy a nemzeti fizetőeszköz értéke egyharmadára zuhant, a munkanélküliség a legmagasabbra szökött, egymást követték a tiltakozó megmozdulások. A politikai pártok hitele nulla lett.

Ekkor lépett színre Izlandon a színészek, írók, humoristák (és más csepűrágók) alapította viccpárt. A Best Party már választási programjával bebizonyította, hogy a viccben nem ismer tréfát, mert többek között ilyesmiket ígért, mint jegesmedvét a fővárosba, két törölközőt minden fürdővendégnek! A vicces dolgokról kiderült, hogy többségükben nagyon is valós igényt takarnak. Mert például régi óhaj a reykjaviki állatkert, meg az ingyen törülköző is növelné a gejzírekre és hévizekre alapozott idegenforgalmat!

A viccpárt alapítója, Jón Gnarr író és humorista maga is megijedt, amikor 2010-ben a főváros polgármesteri székében találta magát. Ám őszinte kijelentései ellenére, hogy fogalma nincs mit kell ilyenkor csinálnia, mégis a legjobb megoldást választotta: jól képzett szakemberekre bízta a hivatalt, a politikusokat pedig messze küldte! Négyévi munkájának eredménye a fél világot meglepte, s az izlandi „viccesek” válságkezelő módszerét – amelynek lényege az, hogy a korrupcióra fölötte hajlamos politikusok helyett a jól felkészült s kellően megfizetett szakemberek sokkal jobban viszik az ügyeket – példaértékűnek tartják. Négy év alatt egy bukott országból Izland a tíz legboldogabbá tornászta fel magát. Különben a maszol. ro Kisebbségben rovatában (Viccpárt Izlandon) sokkal bővebben lehetett erről olvasni.

S mindennek a romániai fordítottjáról pedig a Háttér rovat Szórják a pénzt a megyei kiskirályok című írásban. A számvevőszék ellenőrei nemrég megbolhásztak néhány megyei tanácsot, és több mint megdöbbentő dolgokat találtak. A fontosabb megállapításokat olvasva az átlagpolgárt menten elfogja a kétségbeesés, hogy micsoda romlott és galád emberek vezetnek ebben az országban! Már arra felkaphatta a fejét, hogy a névleg is említett öt-hat megyei elnök közül háromnak olyan foglakozása volt korábban, hogy azzal egy normális országban még a közelébe se kerülhetne a hatalomnak. Az egyik villanyszerelő, a másik szállodai recepciós, a harmadik fotómodell! Teremtő ég!

A szegény választók úgy tudták, hogy ha Ceauşescu szocializmusában is csak valamilyen főiskolával lehetett valaki megyefőnök, akkor ma sokkal nagyobb követelmény a felsőbb szakmai képesítés, lehetőleg közigazgatási, közgazdasági, jogi, pénzügyi vagy hasonló egyetemi diploma. Mind Brăila, Vrancea, mind pedig Dolj, Szeben és Brassó megyében szokássá vált, hogy a barátokat, a hűséges polgármestereket, a megyei elnök lelki üdvéért imádkozó pópákat és más jótevőket a legkülönbözőbb alkalmakkal pár száz vagy tízezer lejjel, euróval nagylelkűen megajándékozzák. Mindenféle trükkös indokkal, sokszor még a látszatra sem adva. (Például részt vettek egy adott terület hóakadályainak felmérésében, mozgósították a gazdákat a gyümölcsfák permetezésére, megismertették a lakossággal az új törvényeket.) Tessék ellenőrizni! Csupán ilyesmire milliókat ajándékoztak el a közpénzekből. S  akkor a barátok kedvéért előre lefutott pályázatokról és hasonlókról nem is szóltunk.

Csak az izlandi modell menthet meg bennünket az ilyenektől. Ezért követeljük: nálunk is humoristákat az élre! A csíkszeredai Szomszéd Néni parodistái is jók volnának, de Gáspárik Attila még jobb, hisz ő már színészként, tanárként, színházigazgatóként és persze komoly tréfamesterként is egyaránt bizonyított!