Einstein nevéhez kötik azt a kijelentést, miszerint két végtelen létezik, az emberi butaság és a világegyetem, utóbbi még nem tekinthető bizonyítottnak.

A tömeges butaság friss megnyilvánulásai egyre újabb rekordokat döntenek, és ez nem csak abból származik, hogy a modern nyilvánosság mindenki számára nyitva áll, és bátran odaírhatja kimunkált gondolatok alá, hogy nem értem (bíráló szavakkal, egyéni helyesírással), és mindközönségesen sütkérezzen abban a boldog tudatban, hogy kétezren tapsolják a hasonló álláspontot képviselők közül.

Az emberi történelemben mindig a buták, az indulatok vezérelte tömegek, a semmit megtanulni nem tudó sötétek voltak többségben. Amíg nem lépett be a felvilágosodás, és nyomában az általános tankötelezettség, ez senkit nem zavart. A kisebb-nagyobb közösségek munkamegosztásában kaptak a szerényebbek valami olyan feladatot, ahol a maguk képességeivel elboldogultak. Majd elkövetkezett a tömegdemokráciák kora, az általános választójog, és a hülyeség trónra ültetése mind a jobb-, mind a baloldal által. Ezzel elszórakoztunk a huszadik század folyamán némileg tömeges emberi áldozatokkal, de akár az egész emberiség elpusztulhatott volna.

Egy ideje meg nagyokat vitatkozunk arról (tudás alapú társadalom), hogy általános mércével melyik diktátor volt a véresebb, melyik berendezkedés a kegyetlenebb, s melyiknek az örökösei a ma regnáló pártok, politikusok. S összecsapnak az érvek, miszerint félmillió ártatlan ember halála szárad a lelkén, de gondos apa volt, nagyon szerette a gyermekeit, meg hasonlók. (Sztálinra gondolok!)

Állítólag föl kell nőnie egy nemzedéknek, s többségbe kerülnie a népességben, amelynek tagjai már nem rendelkezhetnek átélt emlékekkel a borzalmakról, hogy kivesszen a populációból az elemi félelem a háborútól, a pusztítástól, a legrosszabbtól. Úgy tűnik, eltelt hatvan év a második világháború óta.

Felőlem akármennyi Nyírőt, Tormayt, Wass Albertet vagy akár Mein Kampfot olvashat bárki, és újrafényezheti az egész Horthy-vircsaftot pró és kontra. A baj azzal van, hogy ezek az emblematikus nevek, címek, eszmék mindig egy kicsivel többet jelentenek szoborként, utcatáblára festve, politikus által kimondva, a tömeges használatban, mint az olvasószoba gondolkodó légkörében.

Magyarság, Erdély, Trianon, Holokauszt, cigánykérdés – sorolhatnám tovább – olyan tagolatlan fogalmakká váltak, amelyekről nem vitázunk, hanem érzelmektől fűtötten gyűlöljük azokat, akik a miénktől eltérő állásponton vannak. Leegyszerűsödtek valami primitív igen – nem alternatívára, és most ezeknek a törésvonalaknak a tologatása történik politikai szándékokkal és nagy indulatokkal a széles néptömegek lelkületében.

Roppant veszélyes játék ez, nagy az írástudók (értelmesek) felelőssége. Nyomulás ezen a területen például a Jobbik erdélyi irodája, parlamenti szereplése, képviselőinek viszonya a Kuruc Infóhoz, a fasisztáknak állított szobrok, a cigánykérdés két hét alatti megoldására vállalt ígéret stb… A rend és a magyarság fogalmaival olyan szinten manipulálnak a politikusok, hogy az alig burkolt uszítás.

Egyre nyíltabban zajlik a társadalmi radikalizálódás, erősödnek azok a hangok, amelyek a tárgyalásos, megegyezéses együttélés végét harangozzák, s buta, tagolatlan érzelmeket szítva olyan akciókba hergelnék a hazáért tenni vágyó tömegeket, amelyek eltörlik az elmúlt demokratikus időszak minden vívmányát.

Egy jellemző példa... A világbajnoki selejtezők bukaresti román – magyar mérkőzése előtt egy vonatszerelvény radikális magyar szurkoló utazott Romániába. Nem részletezném a hangulati előkészületek során lezajlott botrányokat, a miniszterelnöki bizakodást, az évszázados együttélés teljes felrúgására tett kísérleteket, pusztán arra emlékeztetnék, hogy a keltett várakozásban, a mérkőzés előtt egy szurkoló oda nyilatkozott a Magyar Televízió Híradójában, hogy ettől a mérkőzéstől azt várja, hogy megfizetünk a románoknak Erdélyért, az összes sérelemért. Aztán megalázó módon kikaptunk. A papírforma szerint. (Lásd még: a vásároljuk vissza Erdélyt! akció sikerét.)

Ez a mostani tél is milyen? Ez tél?! Ugye. El kéne zavarni a fenébe a meteorológusokat!