Ha a hír igaznak bizonyul, megint egy sajátos román trükkös csúcsot véshetünk be a rekordok vaskosodó könyvébe. Hitelesíteni kell, de már útban van London felé, a Guiness-bookmakerek laboratóriumába, ahol lemérik, kisúlyozzák, osztályozzák – és remélhetőleg nem jegyzik be. Ha ugyanis nem csupán egy facebookos átverésről, valami nagyszerű tréfáról van szó, akkor a hír előre megveti az ágyát annak a (bal)vélekedésnek, hogy mi is várható a hazánk fiaitól és fehércselédeitől, hasonlóképpen a szomszédos Balkán-kár(okozók)tól a brit munkavállalói piacon. Mire számíthat a munkaadó vagy a közállapotokat féltő, konzervatív, a spendid isolation (ragyogó elzárkózás) híve Anglia-, Skócia- és Észak-Írország-szerte vagy Walesben, ahol már aligha találhatók bárdok, ám annál több bárdolatlan fociszurkoló. (Különben is a bárdok csak a magyar kultúrájú munkavállalóknak mondanak valamit. Egykor – mesélte egy agg emigráns néni nekünk – angliai menekülésük idején, a II. világégés alatt valahol Dél-Walesben húzták meg magukat, és az angolul jól beszélő budapesti értelmiségi lefordította a helyi közönségnek az Arany-költeményt, sőt elő is adta nem kis sikerrel. Abban a könnyekig meghatódott faluban, ahol ők éltek, Arany János még mindig a gall-welszi nemzet koszorús költője.)

Nagy Britanniába mindenesetre gyorsabban eljut a nagy átverés híre, mint maga a január elsejével meginduló romániai munkavállalók özöne. Mi honiak a fejünket csóváljuk, sőt kínosan röhögünk, persze nem tagadhatunk meg magunktól egy csipetnyi irigységet: hogy a fenében nem a mi eszünkbe jutott ez a pompás ötlet. Mennyit hozott volna három esztendő alatt a konyhára... A pénzből leszigetelhettük volna tömbházunkat vagy tömbistállónkat, elvégre nekünk is dukál az említett splendid isolation. Kistafírungozhattuk volna öt leánygyermekünket, mocit (idősebbeknek motorbicilkit) vásárolhattunk volna fiainknak, akik így megrendezhetik minden hétvégén éktelen köbcenti-bőgetéssel a háztömb körüli, majd a keleti tömb körüli versenyt, sőt a nyugatiakat sem kímélik stb., stb.

Álmodozásunkból egy erélyes hang ébresztett föl: a szerkesztőé, aki szigorúan és radikalizmustól duzzadtan arra figyelmeztet bennünket: túl sok a bevezető, elcsorog a lényeg, az olvasó tűkön ül: mi a franc az a nagy román durranás, amiről a kommentár ömleng? Miről van hát szó?

Több ploieşti-i férfiú három éven át sikeresen fejte az Európai Unió mezőgazdasági segélyprogramját. Ahhoz képest, hogy negyedszázaddal korábban Ploieşti városában senki sem hallott pályázásról, sőt szó sem létezett a pénzfakasztó míveletre, az esőfalviak hamar kitanulták a csínját a módinak: a Farmville internetes fejlesztőjáték tehenészetére több milliós támogatást kaptak Brüsszeltől, Bukarest hathatós közbenjárására.

A virtuális tehéncőgeráj sok ember interaktív, időt lekötő és -rabló mindennapos játéka: a capitaly-monopoly városi mezőgazdászokhoz idomított változata. Lehet házat, villát, tanyát, földet, gyümölcsöst szerezni, haszonállatokat, zöldséget-gyümölcsöt, gabonát termeszteni, nevelni. Azoknak való, aki a természetbe már nem tudnak/nincs idejük kimenni, de nosztalgikus vonzalmat éreznek a földmívelés és állattenyésztés iránt.

Mi következik a pályázati nyerésből?

1.A Minisztériumban és Unióban csupa komoly ember szorgoskodik látástól-mikulásig. Nem érnek rá babrajátékokkal foglalkozni. Este, amikor holtfáradtan hazatérnek, a nejük meleg levessel (esetleg pacalcsorbával) várja őket, de előbb megisznak egy pohár rozslevet, ahogyan arra Hollywood-anyácska megtanított minket. Dehogy is ülnek le a számítógép elé, hiszen egész nap az előtt káprázott a szemük.

2. Fogalmuk sincs, mivel töltik idejüket Európa és Amerika nosztalgia-agronómusai (saját feleségük, nagyobbacska gyermekeik). Alulinformáltak.

3.Ha mondjuk ugyanazt a támogatást Csíkmenaságon vagy Sepsikilyénből kérték volna Székely bánja jeligére, bármennyire támogatta volna is a helyi agrárkamara (tanács, falugyűlés, megyei kistermelők egyesülete, gobé-portás), mélyen elgondolkoztak volna a bukarestiek, majd gondosan elfektették volna, amíg ellenőrzik, hol is fekszik Farmville a nem is létező (virtuális) Székelyföldön.

Jobb az ilyesmit ellenőrizni, nehogy valami székely virtus vagy autonómia süljön el, ki belőle.