Az Arany Hajnal odarakta párttoll-forgatóit, hogy írjanak már valamit erről a neonáci szervezetről, de persze valami igazán nemeset, csakis fehér, hazai parasztvakítót. Valamit, amiben anyaégre és apaföldre (vagy fordítva, egykutya), némi artériás tisztavérre való utalás van. A görög siegheilsen-pirkadósok weboldalán ezért ott van egy szövegecske, amely kitér arra, hogy nem tegnaptól léteznek, hogy a fekete ingek férfiai és női – ebben a sorrendben, mert a Kinder, Küche, Kirche szentsége szerint a náci nőstények csak a náci hímek nyomában masírozhatnak az életporondon – mindig is ott voltak a „köz”-ben. Csak hát a köz durmolta eddig szép burzsuj álmát, átaludta a Hajnalokat, pedig ők megígérték, hogy madarak lesznek (nem a balfácánok), nem is valami békés pipifélék, hanem a vihar, mi több, a hurrikán szárnyasai, s hogy ez a szélféleség itt hurrikánodik most és hozta a feketelajbis görög (kakas)tollasokat, akik most elmesélik eredettörténetüket...

Halálra röhögném magam, ha nem lenne az egész rákapcsolva a görög szocioszra, amelyet több oldalról nyomorgatnak a megmentők, s miközben az NV, az EKB, az EB – és Berlin – azzal kísérletezik, hogy az eurozóna megmentéséhez meddig szoríthatja a platnik között a görög verziót is, a megszorításhullám nem vinné hol szélsőjobb, hol szélsőbalra az országot. Na, nem mindenkit, még maradtak jóérzésű „hatósági vezető káderek”, olimpusz-közeli döntnökök, akik az évek óta folyó utcai harcok, a vonuldosó vörös vagy fehér deszant bakancsosok ellen csak szájbeli ellenlépéseket tettek, s akik csak akkor rémültek meg annyira, hogy a Hajnalvezért és embereit is bebörtönözzék, amikor már egy kellő ismertséggel rendelkező antirasszista énekest (Pavlosz Füszasz) is meggyilkoltak.

Az őrület-eszkaláció külön tragikuma, hogy erre válaszul a Népi Forradalmi Harcosok Erői meggyilkoltak két Hajnalost. Úgy néz ki, hogy Trombitaréz Alkony vár rájuk, ha már a hisztérikusan elfoglalt központi kormányzat is nekik esik, de valamiért én sem igazán hiszem, ami leírok.

Nem hiszem, mert például a pártnak van egy ciprusi famulusa. A Nemzeti Népi Mozgalom/Front (ELAM) beismerten az Arany Hajnal testvérszervezete, s bár 2008-tól mindezidáig csak épp, hogy vegetáltak, Nikosz Mihaloliakosz és kilenc képviselő görögországi letartóztatása a szigeti malmukra hajtja a vizet. Ennél is aggasztóbb, hogy a ciprusi fiatalokat a márciusi krach után megugró munkahelyhiány és a megszorítások egyre inkább a szélre, így az ELAM felé is lökik, hogy ez a szervezet most még hatékonyabban használja Ciprus történelmének egyik heroikus és pozitív nacionalizmusú periódusát, az enosist. Ez az ötvenes évek angol uralma elleni harcot jelenti (amely elősegítette az ország 1960-as függetlenedését), az országgal való csatlakozási vágyat, amelynek szerencsétlen eredménye volt az 1974-es török invázió és a sziget kettéosztása. A történelem eltérítése a politikai hellenizmus felé, a görögországi Hajnalok (át)mentése, a megugró taglétszám eléggé áloműző. Különben minden eukonform.