Sike Lajos: Az ellenzék bátorsága
Soha nem volt még ilyen nagyméretű és ilyen színvonalas magyar rendezvény, mint a mostani! – olvasom a lapokban a kolozsvári KMN és a szatmárnémeti PMN (Partiumi Magyar Napok) kapcsán. Mindkettőt egy időben, augusztus végén tartották. A tévé képernyője előtt is lenyűgözött bennünket a kolozsvári ünnepet berekesztő főtéri előadás, az István, a király ötvenezres közönsége. Viszont nem lehetett jó napja a magyargyűlölő Funarnak, mert ő pár éve még arról álmodott, hogy kisepri innen Mátyás király népét. Hát nagyot fordult a világ Kolozsváron, ha pár év múltán Emil Boc külön köszöntötte az ünneplő magyarokat! Méghozzá együtt a magyar alpolgármesterrel, Horváth Annával. Lám, Boc mégis egy erdélyi úri ember, nem úgy, mint...
Szatmárnémetiben a pökhendi USL-s városvezetésnek eszébe se jutott ilyenszerű figyelmesség, igaz nem engedélyeztek magyar alpolgármestert, annak ellenére, hogy az itteni magyarság aránya kétszer nagyobb (38 százalék), mint Kolozsváron; úgy látszik, maguknál okosabbat nem ismernek, nem volt aki figyelmeztesse őket a gesztus szükségességére. Mindennek ellenére az egyhetes PMN remekül sikerült. Ha Kolozsváron a városvezetés korrekt együttműködése volt a siker egyik kulcsa, akkor Szatmárnémetiben a helyi magyarság jó értelembe vett makacssága: csakazértis megmutatta a városházán ülő nacionalistáknak, hogy negyvenezer magyart nem lehet úgy venni, mintha nem is lenne!
A sértettségtől és megaláztatástól hajtva példásan összefogott a város magyarsága, s minden eddiginél jobban kinyitották erszényüket a magyar vállalkozók, hogy a főszervező RMDSZ és az Identitas Alapítvány ki tudja fizetni a neves hazai és anyaországi sztárokat. Az egyik ismert vállalkozó mondta a jegyzetírónak: „Éppenséggel nem hiányzott nekünk egy nyolcezer lejes szponzorizálás, mert most kezdünk kifelé evickélni a válság okozta nagy veszteségből, s olyannyira megnézzük minden bani helyét, hogy nyaralni is csak az olcsóbb utószezonban megyünk a megszokott adriai üdülőbe. Mégis jó szívvel adtuk, mert nem tűrjük, hogy megalázzanak, hogy értelmes dolgokra képtelen, iszákos és korrupt emberek leckéztessenek bennünket! Becsület és tisztesség kérdése, hogy a szatmári magyarság megmutassa magát!”
Amúgy nem sokan gondolták, hogy a tavalyi választások okozta fiaskó után (amikor mind Szatmárnémeti, mind a megye vezetését elvesztettük) egy év alatt ilyen látványosan talpra áll a helyi magyarság önbizalma. Annyi lelkes és lenkendező magyart még Ilyés Gyula polgármesterré és Csehi Árpád megyei tanácselnökké választásakor sem lehettet látni mifelénk, mint Kovács Kati, Korda György-Balázs Klára vagy Demjén Ferenc koncertjén. De ugyanígy említhetnénk Fátyol Rudolfék népszerű operaáriákból összeállított hangversenyét, a Fradi öregfiúk és a helyi Olimpia öreg fiúk futballmeccsét, vagy a beregszásziak Vörösmarty remek népi bohózatának, a Tekéntetes Úrnak a szabadtéri előadását.
Ezt nehéz lesz felülmúlni, mégis megpróbáljuk! – mondta Pataki Csaba szenátor, a megyei RMDSZ elnöke a hetven sikeres program értékelőjén. Mégis megpróbálják, mert a PMN máris a régió (határon innen és túl) legnagyobb kulturális fesztiválja, s a jövőben még inkább azzá szeretnék tenni. Hogy ezzel is tovább erősítsék az itteni magyarok önbizalmát, mert van még reális esély arra, hogy Szatmárnémeti és a megye vezetését visszavegyék. Persze, ha vezetőik, a Pataki Csabából Kereskényi Gáborból, Maskulik Csabából és a többiekből álló fiatal csapat tagjai továbbra is úgy csipkedik magukat, mint eddig. Vagy valamivel még jobban is. Ha ilyen rendezvényekkel elhitetik választóikkal, hogy az ellenzékiségnek is vannak eszközei, csak jól és bátran kell használni. Mennél arrogánsabb a hatalom, annál bátrabban.