Ami a kormányzási bakikat illeti: nincs miért szégyenkeznünk. A korábbi miniszterelnök, Vasilica Viorica Dăncila naponta produkált egy-két gikszert, kezdve attól, hogy az olaszul, franciául, angolul, spanyolul és németül kiválóan beszélő, de vesztére románul nem tudó pápát románul szólította meg, a Sfinția voastră köszöntéssel fordult hozzá, el addig, hogy több alkalommal azt sem tudta, hogy éppen milyen városban vagy megyében van.

Csakhogy Románia kis ország, a román kormányfő tévesztései pedig csupán a román sajtót és közvéleményt elszórakoztató apró baklövéseknek tűnnek.

De hát hol vannak Dăncila melléfogásai az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump nyelvbotlásaitól, amelyeken nem csak Amerika, de az egész világ fogja a hasát?

A közelgő amerikai elnökválasztások alkalmával az Egyesült Államokban ismét előtérbe kerültek Donald Trump elszólásai.

A világ leghatalmasabb emberét nem csupán Amerikában, de a világon is sokan nevetséges bohócnak tartják, aki híján van mindenfajta diplomáciának és nyomban kimondja mindazt a képtelenséget, ami éppen az eszébe jut. Mások viszont – elsősorban hívei – éppen ezeket a vonásait tartják az őszinteség, a nyitottság jelének.

Az Egyesült Államok legellentmondásosabb elnöke ifjúkori pályakezdéséről beszélve például leszögezte: korántsem volt könnyű dolga az életben, hiszen Brooklynban aprócska, alig egymillió dolláros üzletecskével kezdte el. Ezért az egymillióért pedig egyáltalán nem dolgozott meg, hiszen az összeget az apjától kapta… Hát azért ezt a summát azért nem csak nálunk, de a dúsgazdag Amerikában sem lehet éppen aprópénznek nevezni.

A Nobel békedíjra (!) jelölt Donald Trump a legutóbbi választási kampány során vetélytársát, Hillary Clintont azzal bírálta, hogy ha még a férjét, Bill Clintont sem volt képes kielégíteni, hogyan elégíthetné ki Amerika teljes lakosságát?

Később ujjai szépségét ecsetelgetve (!) azt állította, hogy hosszú és finom ujjai vannak, és dokumentáltan állíthatja, hogy egyéb testrészei is igen szépek és kifinomultak.

Lánya, Ivanka alakjának szépségét is többször feldicsérte, egy alkalommal még azt sem titkolta, hogy szívesen randevúzna is vele, a baj csupán az, hogy éppen a lányáról lenne szó.

Diplomatához nem illően ocsmány szavakkal szidta a Haitiból, Mexikóból és Afrikából érkező emigránsokat, és nem titkolta azt a nézetét sem, hogy vajon mit keresnek az Egyesült Államokban „az ezekből a rohadt országokból érkező emberek?” Véleménye szerint „a migránsok kábítószereket hoznak be az országba, gyilkolnak, erőszakoskodnak”, bár azért „diplomatikusan” hozzátette: nem kizárt, hogy akad néhány rendes ember is közöttük.

Donald Trump azzal is híressé vált, hogy nem hisz a globális felmelegedésben. Amikor azonban tavasszal igen kemény hidegfront köszöntött országára, akkor mégis megjegyezte: „Minden teljesen befagyott és tombol a hó New Yorkban. Szükségünk lenne egy kis globális felmelegedésre.”

Jóllehet az amerikai elnök családja Európából származik, Donald Trumpban mégis egészen furcsa kép alakult ki a kontinensről, a „robbanó fákról, faágakról”, a „benzinszerű falevelekről”.

A kaliforniai erdőtüzek alkalmával nemrégiben ugyanis arról értekezett, hogy „Európában erdei városok vannak. Gondoljanak olyan országokra, mint mondjuk Ausztria. De sok ilyen ország van. Az erdőben élnek. Erdővárosokban. De náluk nincsenek ilyen tüzek. Pedig náluk több robbanó fa nő. Olyan fáik vannak, amik könnyebben fognak tüzet. De ők rendben tartják az erdőiket. A lehullott levelek olyanok, mint a benzin, a száraz ágak pedig mint a gyufaszálak. Ha 18 hónapnál hosszabban hevernek ott, robbanékonnyá válnak. Ezektől meg kell szabadulni.”

Különös nézeteiből egyetlen egy dolgot felejtett ki. Nevezetesen azt, hogy az európai gyermekek faiskolákba járnak.