Azt hiszem, lelkiismeretfurdalásom van. Engem ugyanis elégtétellel tölt el az, hogy az államot, intézményeket, magánembereket százmilliárd eurókkal lenyúló, műveletlen és modortalan, mindenkit lekezelő, a rádió és a tévé nyilvánossága előtt minősíthetetlen szavakat használó, az emberi méltóságot semmibe vevő, de az isteni tekintélyre is fittyet hányó (a Fennvalóval alkudozó), dzsungelkapitalista milliomossá lett juhpásztor, Gigi Becali végre elnyerte büntetését. Ha nem is éppenséggel a méltót, mert hiszen két évre lefaragható három év börtönbüntetésével századrészét sem tudja le törvénytelenségeinek, no de a kacifántos román igazságszolgáltatás körülményei között még ennek is örülnöm kellene. Mondom, ha vezető politikusaink első reagálása nyomán nem lenne rossz a lelkiismeretem.

A kormányfőtől kezdve Crin Antonescun át Valeriu Zgoneáig, a miniszterekig ugyanis minden hatalmi politikus mélységesen sajnálja Gigi Becalit, én pedig már-már úgy érzem magam, mintha egy krimiben a detektív ellen szurkolnék.

A miniszterelnök – még csak nem is magánemberként – nyílt rokonszenvét fejezte ki Becali iránt, aki pedig, tudomásom szerint az éppen általa képviselt államot lopta meg közel egymilliárd dollárral. Ám Victor Ponta sajnálkozik.

Crin Antonescu, aki az államfői tisztségre esélyes politikusként úgyszintén az államot képviseli majd, ha igaz, 2014-től, az ítélet nyomán „mélységes szomorúságot” és „emberi szolidaritást” érez Becali iránt, akivel „emberileg együtt tart”, mert szegény bebörtönzött „mennyit szenvedhet ilyen helyzetben”.

Antonescu „normálisnak” tartja, hogy „elmondja érzelmeit egy jó ismerőséről”. Az ugyan nem biztos, mennyire „normális” az, ha az államfői szék állítólagos várományosa együtt érez notórius bűnözőkkel, az ismeretség viszont tény: Crin Antonescu 1999-ben sportminiszterként ingyen átengedte a ghenceai stadiont Becalinak – illetve az általa képviselt Steauának. Becali sem maradt hálátlan: tagja lett Antonescu pártjának és a maga iskolázatlan stílusában kiállt pártfőnöke támadóival szemben.

A parlament elnöke, Valeriu Zgonea rendkívüli, Istenben hívő embernek nevezte Becalit, jóllehet, azt ő is tudja, hogy istenfélő ember nem vétkezik, mondjuk a tízparancsolat ellen (amit Gigi bőven megtett), így például nem lop.

Gigi Becali a vezető román politikusok mélységes sajnálkozása közepette vonult hát börtönbe. Én pedig attól félek, hogy talán mégis félreismertem ezt a tulajdonképpen aranyszívű, szeretetre méltó jóságos, jámbor embert. Aki házat építtet árvízkárosultaknak, kifizeti a fél Ferentari villanyszámláját, eurót osztogat himnuszt éneklő óvodásoknak. Aki semmi sem ad a földi hívságokra, hiszen közel 400 ezer eurós Maybachját vasdoronggal próbálja megjavítani. És aki keresztekkel, szentképekkel veszi körül magát, templomokat ígérget a Teremtőnek, ha a Steaua győz (ha nem, kútba esik az üzlet)…

Elképzelem tehát, hogy mégis igaza lesz Becalinak, aki szerint az ellene szóló ítélet meghozói ellen lesújt a Fennvaló haragja. Főleg, ha Victor Pontára vagy Crin Antonescura gondolt…